Lehet olyan, hogy a folytonos egyedüllét miatt "beleestem" egy srácba, akinek hasonló érzései és gondolatai vannak, mint nekem?

Vagyis inkább csak egyedül érzem magam, de általában mindig van mellettem valaki, csak nem tudom senkinek kibeszélni magamból a szemetet.

Nem is ismerem régóta. Igaz nem bújnék vele ágyba meg ilyenek, csak megölelném, de nagyon. És sokkal jobban érzem magam, ha beszélgethetek vele. Azt hittem, hogy már kinőttem ebből.

30/f