Van-e kifelé vezető út a kilátástalanságból?

Köszönöm szépen a válaszaitokat. A négyesnek adok nagy mértékben igazat, de ott van egy ha. Ha lenne olyan érdeklődési köröm, ami a tömegembereknek is, akkor könnyebb dolgom lenne. Ehelyett én eljárok jazz klubokba, blues koncertekre, szeretem a 60-as, 70-es évek zenéit (főként beat és rock), a chanson, a folklore, a világzene is érdekel. Ugyanakkor a csapból is folyó sztárok nem mennek le a torkomon, sem a gépzene, a hip hop, a bugyuta rap. Filmekben is inkább a művészfilmek vonzanak, amelyeknek nehezebb dekódolni az üzenetét. Sajnos nehezen nyílok meg az új felé. Tudom, itt kéne jól éreznem magam, ebben az érában, belevegyülni a tömegbe, de nem megy. Továbbá meg tudok mámorosodni egy könyvtől, verstől, kiszakadni a valóságból, talán azt lehetne mondani, hogy a művészet a belső lelkivilágomban kifejt egy hatást, változást. Hányan gondolják ezt ugyanígy? Néha azért olvasok könyveket, hallgatok zenéket, mert a saját problémáimra keresem a választ, megtisztulni vágyom. Így viszont csak egy nagyon keskeny ösvényen lépdelhetek. Ugyanakkor nem pont azok teszik-e szebbé a világot, varázsolnak ezer színárnyalatot, akik kicsit kiemelkednek a tömegből? Messze álljon tőlem önmagamat dicsérni, jobbnak tartani, csak másnak. Ez a fajta másság sok dologban megnyilvánul, de leginkább gondolkodásmódban, mentalitásban. Továbbá nem értek egyet a tradicionális gender sztereotipiákkal. Egy férfi is lehet érzékeny, romantikus, sajnos még határozatlan, önbizalomhiányos is. Sajnos így viszont kevesebb esélye lesz a nőknél. Kicsit valóban magunk elé is teszünk akadályokat, amelyeket nem tudunk megugrani, ami elvezet odáig, hogy a világot magunk körül egyre elidegenedettebbnek, kaotikusnak lássuk.

Egy kérdés a végére: hol vannak azok a lányok, akik még romantikusak, szeretik nézni a hangyák vonulását, a naplementét, a természetet, az állatokat. Nem feltétlenül igénylik a nagy társaságot, sok barátot. Akik nem kizárólag pénzre hajtanak, nem karrieristák? Nem csak és kizárólag a külsőre hajtanak? Nem vágynak a vadságra, hogy a férfi domináljon felettük?

Nem hiszen, hogy annyira sokat akarnék. Egyszerűen más lett ez a világ. Ebben találom nehezen a helyem, az újban.

Ezek szerint a kiposztolt hozzáfűznivalóm semmit sem jelentett. Az magyarázatul szolgálhatott volna arra, miért vagyok periferikus elem.

Azt nem értem, mi köze a párkapcsolatnak ahhoz, hogy vannak-e barátaim.