Szimplán magányos vagyok? Vagy mi bajom van?!
Ha dolgozom és gyerekek, kiket egyedül nevelek, velem vannak akkor fizikailag fáradt vagyok. Ha nincsenek nem tudok magammal mit kezdeni, mihasznának érzem magam.
Régen kitűzött célom elérését sem érzem már olyan erősen, mint korábban, csak tudom meg kell csinálni, mikor viszont időm lenne rá akkor meg nem csinálom.
Iszonyat érzékeny vagyok minden kedvességre és törődésre, aminek tudatában vagyok, hogy valószínűleg a magány miatt van, de úgy érzem kihasználom az embereket és egy idő után már csak sajnálatból kommunikálnak. Még akkor is ha anélkül, hogy ezt jelezném nekik, tudatják velem, hogy nem így van. Utálom sajnáltatni magam, így inkább életem negatív oldalát új emberi kapcsolatokban meg sem mutatom, mert nem kell, hogy sajnáljanak. Így viszont úgy érzem becsapom őket és nem kerek ez a kapcsolat, mert nem teljesen az vagyok akinek megismernek.
.................
Nem tudom sokszor mi a helyes, mikor teszek jót másokkal és magammal.
Az ürességet valami gyerekek felé irányuló kreativítással esetleg kicsit enyhíteni? Hány évesek?
Amúgy egy értelmes pár is sokat dobna rajtad lelkileg. Sok nő van, akik egyedül maradtak gyermekeikkel s kissé megfáradnak.
Kis közös süti készítés a gyerekekkel ha akkorák. Pl kókusz golyócskák vagy pl itt van lassan a mézeskalács ideje; közös kiszaggatás, színes mázazás stb.
Közbe gyerekekkel építeni a kapcsolatot kinek mi a kedvenc színe, mit éreznek gondolnak. (az én anyám annyira magával volt lekötve, hogy szívtam miatta s meg is utáltam)
S igenis kell kiépíteni kapcsolatot, de az arról szóljon hogy tippek pl otthoni dekorációk vagy gyerek programok vagy neked valami kikapcsolodó program stb. Nehéz egyedül s ha nem keresel társaságot, bánni fogod s a gyerekek életére is rá mehet, amit gondolom nem szeretnél.
Ha meg pasi van a képben aki normális, szimpi bemutathatod a gyerekeknek is.
Néha napján kis séta erdő vagy parkban akár.
Ha meg lesz rendes ember az előtt finoman apránként megnyílsz az nem gond, hiszen senki sem tökéletes s mindenkinek van valami rossz is általában az életében.
Fiatal vagyok hozzád képest, de leírtam véleményemet.
23-N
Nem baj az, ha fiatal vagy, hiszen sajnos ahogy írtad, gyerek oldalról tapasztalat már ezt.
Ha vannak gyerekek, akkor időm sincs ilyeneken gondolkodni, lekötnek teljesen és jó értelemben. Mikor ők velem vannak akkor fizikailag vagyok fáradt és bevallom várom azt a kéthetente 2 napot amikor pihenhetek. Ami fizikailag elég is szokott lenni.
Most viszont őszi szünet is lesz amikor nem velem lesznek, vannak és ez már túl sok idő. Túl sokat van időm gondolkodni.
Igen, ha lenne valakim biztosan más lenne, de nincs. Valljuk be, annyi 30-as van gyerek nélkül, hogy senkinek sem kell gyerekkel... Ez sajnos a valóság, amit tapasztalok és amit igazából meg is értek bizonyos szempontból.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!