Milyen helyzetben elfogadható az öngyilkosság? Magány? Pénztelenség?

#8: De, van, amikor nincs kiút. S van, amikor egyesek küzdenek és élnek, én pedig azt mondom, kösz, nem. Az előbb írtam a haláltábort, de ha elvesztem mind a 4 végtagomat, az is ilyen. Nem érdekel, hogy emberek élnek így, én nem vagyok hajlandó, sajna abban a szituban még az öngyilkosság is necces.

S ha a tumor kinyomta a szemeid és nem fogsz meggyógyulni soha, csak pokoli kínokat élsz meg, akkor sem lesz jobb. Ez nem így működik, akármit is énekelget Kowa egyes dalaiban... Van olyan csapás, ami nem lesz jobb, mert az idő telik, de amit elvett, azt semmi vissza nem adja. S ha ez életünk egy alapvető része, akkor baj van.

Én egészségesen és még viszonylag fiatalon, ép ésszel sem találok jelenleg sok örömöt az életben, de ha elveszteném egy karom is, kiszállnék, azt hiszem. Na jó, a bal karnál nem tuti. Kezdek jó lenni az élet elviselésében :D De a másik 3 végtagom és az ép eszem kell.

Nincs olyan.

Van mikor nem alakulhat máshogy, de csak lehetőségei hiányában. Sosincs ok rá.

Én sem olvastam el a válaszokat, mert vissza kell kérdeznem először.

Ki meri vindikálni magának a jogot, hogy egy öngyilkosságot elfogadottnak minősítsen? Milyen szempontok szerint?

Én folyamatosan dolgozom és nincs semmi életem.

Azért fogom kinyírni magam, mert ennek így semmi értelme. Olyan vagyok már, mint egy kib.xott, fásult robot. Reggel felkelés, hajtás egész nap, aztán este kaja, zuhany és alvás.

És ez ismétlődik a végtelenségig, amíg meg nem döglök. Unom már..