Van köztetek olyan, aki már többször eljutott arra a pontra, hogy nincs miért/kiért tovább harcolnia, élnie?

Csak egyszer jutottam el erre a pontra, de az kb. 10 évvel ezelőtt volt és azóta is tart.

30/N

Szerintem mindenkinek van ilyen időszaka. Nagyon fiatal vagyok, de nekem is van. Gyakran érzem úgy, hogy nincs erőm, nincs értelme, nincs tovább...

Általában akkor, amikor fájdalmat okozok Istennek és elszakadok tőle. Mindig visszatalálok valahogy, de ez nálam egy krízishelyzet. Nem tudok koncentrálni, tanulni, örülni és őszintén mosolyogni. És könnybbnek érezném, ha csak úgy el lehetne múlni.

De mindig van remény. A Sátán becsap, elhiteti veled, hogy nincs értelme semminek, talán nem is tudod, milyen értékes és pótolhatatlan vagy, de minden pillanatban oda adhatod a gondjaidat Istennek, aki meg fog téged nyugtatni! Hiszel benne? Szeretnél megnyugodni? Beszélj el neki mindent, ami fáj. Mondd, hogy szabadítson meg téged minden bűnödből, hamisságodból. Kérd, hogy költözzön be szívedbe, ne hagyja üresen. Meg fog téged változtatni, és az életedet is, ha elszánod magad Mellette!