Mostanában nevelőapám nagyon ellenséges. Édsesanyám értetlen, mindig visszakérdez feleslegesen. Az iskolában a legtöbb ember idegesít. Túl sok a szürke hétköznap.16/F Tudnátok segíteni?

Utálom hogy mindenki ellenem fordul és kötekedik.

16 éves vagyok. Lassan fél éve nincs barátnőm,és egyre szürkébbek a hétköznapok.Unalmas az életem három osztálytársammal vagyok csak jóban a többiek csak úgy vannak.Meg van még egy lány de azt inkább hagyjuk.Amikor én odamegyek akkor ölelés izé minden de ő sosem keres engem.

Kezdem úgy érezni hogy egyre antiszociálisabb leszek nemsokára,valamint idegbeteg.Mivel messze lakok a sulitól,de annyira nem,hogy kollégista legyek,buszoznom kell,és mivel a buszok rosszul járnak ezért nincs lehetőségem sportolni.

Itthon mindig segítenem kell valamit.

Tényleg kezdem úgy érezni hogy valami intézetben lenne a helyem ahol idegbetegekkel foglalkoznak.

Nem tudom mit tegyek.Valaki tud ajánlani valamit hogy hogyan javítsak a szürke hétköznapjaimon?

Az a baj,hogy lányok terén nagyon válogatós vagyok:/ : az elsődleges (szerintem mindenki számára),hogy tiszta szívből szeresse,és legyen kedves,én nem szeretem a buta lányokat pedig mostanában sajnos korosztályomban egyre gyakrabban fordul elő,nem szeretem ha valaki dohányzik(mondjuk ha leteszi értem akkor oké vagy ha nem akkor megpróbálok megbirkózni vele),Természetesen a külső sem utolsó,mondjuk nálam a belső fontosabb,valamint a volt szerelmei ne haladják meg a kora egyharmadát/felét mert ha ennél több akkor szerintem ott valami hiba van,vagy túl korán kezdte vagy túl sűrűn váltott,és ne legyen nálam idősebb,és magasabb sem.

Itt a vége fele áttértem valami társkeresésbe,de jól esett kiadni magamból.

Lehet hogy csak valaki olyanra lenne szükségem akinek mindent elmondhatok,még azt is a mit magamnak is félek.