Rosszul jarok, ha egyedul maradok? 30/F

Egyáltalán nem, sőt.

Ha élvezed azt, hogy senki nem szól bele, hogy mit csinálj, senkire nem kell egy vagyont költeni, hogy boldoggá tegyen.. A világ legjobb dolga egyedül lenni. Csak te vagy, és a gondolataid. Nincs probléma, nincs veszekedés, nincs gyerek, mert a mai világba minek az is. Élj a hobbidnak, élvezd a szabadidőt, és a szabadságot.

Hogy lehet elvezni az eletet csalad nelkul? Nekem a legtobb jo elmenyem szeret es minden ami pozitiv pl hozzajuk kotheto.

Egyebkent. Ahogy hunynak el szuleink, annal inkabb elotor az oszton. 30 evesen pasikent meg meg boven bulizhatsz ha ez hoz lazba. Egyebkent nekem speciel az se baj, ha nem lesz csaladod. Nem tudom az emberek miert akarjak annyira foggal korommel azt akarni hogy mas is azt akarja amit mi akarunk? Szeretetbol? A hasonlatossag erzesenek vagyabol? Vagy vajon azert mert ez igazol minket?

Tudod mit? Csinalj amit akarsz :D.

Zarojelben: en sem akarok meg amugy csaladot. De azt tudom (!) hogy megbanom ha kihagyom ezt a tapasztalatot/elmenyt. Tehat nem fogom kihagyni. Es ha infantilisek vagyunk. Na es. Nem csak az anya vagy apa tipus lehet jo anya vagy apa. Sot.... ;)

Nézőpont kérdése. Én is egyedül vagyok most 36 évesen, de számomra azt jelenti, hogy család nélkül értelmetlen, üres az életem. Nincs miért létezni. A pitiáner örömök már nem motiválnak, k*rvázni, bulizni, inni nem akarok, nem érdekel, üres tevékenységek ezek számomra. Valami nálam nagyobb része akarok lenni, értelmesen szeretném tölteni az életem a családom szolgálatában. Kérdés, mennyire bírod a nihilt, a semmit, a hiábavalóságot? Mihez kezdesz, mikor szinte végtelen szabadidőd és energiád, akár felesleges pénzed is van, de célod, dolgod, küldetésed nincs az életben? Ezen gondolkozz el.

Ha engem kérdezel, nincs ennél szomorúbb dolog a világon.

19: Millió és egy értelmes dolgot lehet csinálni, amihez nem kell család: alkotó tevékenység, tanulás, társadalmi szerepvállalás, stb. És a szórakozás sem egyenlő a lerészegedéssel és a szexel, biztos én is baromi üresnek érezném az életem, ha minden szabadidőm ezekkel tölteném. Nem kötekedni akarok, de ebben a formában, ahogy leírtad, ez hamis dilemma.

Ráadásul az igazi szívás akkor kezdődik, mikor a "nihil" elől menekülve családot alapítasz, majd rájössz, hogy egyáltalán nem ez volt az, ami hiányzott. Szvsz. aki nem tud értelmet találni az egyedüllétben, annak a család sem fogja megadni.