Mit tegyek?! Teljesen össze törtem.16/f

Elegem van abból, hogy amióta megszülettem, nem voltak barátaim. Képtelen vagyok már beilleszkedni a társadalomba, csak küldő szemlélője vagyok mindennek.

Az utóbbi időben nem egy, hanem három szerelmi csalódás ért. Nagyon rosszul érzem magam.

Nem mozdulok már ki sehova, pedig pár hónapja legalább sétálni tudtam. Nincs kivel beszélgessek, nincs kivel megosszam titkaimat. Odáig jutottam, hogy elkezdtem magamnak hangosan beszélni, és próbáltam rá válaszolni, de nem nagyon jött össze.

Nincs kedvem semmihez sem egyedül. Egész nyáron semmit nem csináltam, mert nincs kivel... Próbálkozok barátkozni, de egyszerűen nem megy... Barátnőt sem sikerül szereznem...

Én... én nem tudom mit tegyek, nem akarok végelkeseredésemben a halálba menekülni, mert még hiszem, hogy van remény, de már attól félek hiába. Volt már egy előző kérdésem ezen az oldalon, ( http://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__magany-egyedullet__78.. ) egész rendes válaszok is jöttek, próbálta(to)k segíteni, és ezt nagyra értékelem, de még mindig nagyon egyedül vagyok.

Próbálom elfoglalni magamat, de nagyon vágyom a társaságra.

Legnagyobb ember életemben az anyám jelenleg, de ő mégis csak az anyám, nem tudok vele igazi baráti kapcsolatot kialakítani... Rajta kívül viszont senki sincs, ki igazán az életem része lenne...

Egyszer még tényleg remélem, hogy minden jobbra fordul, de nem tudom mikor jön el ez a fordulat.

És ahogy ezeken jár az eszem, a kés a konyha pulton egyre vonzóbbá válik...

Na jó, nem. Amíg van miért, és kiért élnem, addig nem teszek ilyet.

De vajon ilyen magányos életért megéri küzdeni?