Ki érezte már így magát? Mit csinálhatnék, hogy ne érezzem ezt az ürességet?

Sokan átmennek hasonló hullámvölgyön. Járj el sportolni, találj hobbit, menj szórakozni, próbálj barátokat szerezni, akikkel jó érezhetnéd magad, akiknek elmondhatnád a bajaid... viccesen hangzik, de még itt is találhatnál ilyet. :D

Jobb tanácsot nem tudok adni.

Ki érezte már így magát? Rengetegen. Komolyan rengetegen. Nem vagy valami különleges kis selejt, nagyon sokan éreznek hasonlókép, olyanok is, akikről nem is gondolnád.:) Én is mentem át hasonló hullámvölgyön. Kicsivel több, mint másfél évig tartott, és még mindig visszatér hullámokban, de már sokkal jobb. Te is le fogod küzdeni, te is túl tudsz majd lépni rajta. Mindenkinek más segít, és sok apró dolog kell a gyógyuláshoz, de számomra az első lépés egyértelműen az volt, hogy megpróbáltam magamban tudatosítani: Nem én szenvedek így egyedül az egész világon, nekem sem rosszabb, mint másnak.

Ez így furának tűnhet, de nekem segített, legalább nem éreztem azt hogy én vagyok a legszerencsétlenebb a földön, jobb azt érezni, hogy valahol mindenki az.

Hogyan állhatna valaki melléd, ha nem is beszélsz a problémáidról? Magadba fojtod őket és azt szeretnéd, hogy valaki kitalálja?

Beszélj erről anyukáddal! Tudod, ez nem szégyen, hanem hatalmas nagy bátorság! A legféltettebb dolgainkat megbeszélni másokkal, az erő, és ugyanakkor hihetetlen megkönnyebbülést jelent ez, hatalmas kő esik le a szívünkről.

Amúgy attól, hogy van valamiféle mentális elképzelésed önmagadról, az csak számodra jelenti az igazságot. Én a kérdésed alapján egy őszinte, bátor, igazságkereső embernek látlak!

A múltat pedig úgy engedheted el, hogy nem rágódsz rajt. Ami megtörtént, az megtörtént, azon már nem változtathatsz, bármennyire is szeretnél. Mindenki csinált már olyat, amit ha lehetne, visszacsinálna, ezzel abszolút nem vagy egyedül. Az igazi dolog az, hogy tanulsz belőle, bármit is csináltál. Be kell látnunk, hogy annyi eszünk volt, amikor hülyeséget csináltunk, amennyi akkor volt. Mostanra viszont már okosabbak vagyunk, mert nem csinálunk újra olyat.

A fiataloknál ez egy gyakori dolog, szülő vagyok, van tapasztalatom a dologban. Az benne a legnagyobb gond, legalábbis nálunk így volt, hogy a fiatalok egymást gondtalannak, sikeresnek és boldognak látják, miközben maguk szenvednek. Úgy gondolják, hogy csak velük van valami baj, totál csőd az egész életük, semmi nem sikerül, senki nem szereti őket és nem fogadja el őket. Itt főként a hasonló korúakra gondolok, nincsenek igaz barátaik, csak a sikeresek körül donganak a haverok, barátnők. Levertek és depressziósak emiatt.

Ám amit láttok az hazugság. Senki nem boldog állandóan és nem is fenékig tejfel az élete a többieknek sem. Nagyon sok fiatal élete nagyon nehéz, de érdemes küzdeni, mert a végén erős és olyan ember leszel, aki nem ijed meg a saját árnyékától, és másoknak is segítségére lesz. A saját gyerekednek már sokkal jobban fogsz tudni segíteni egy olyan helyzetben amikor el lesz keseredve.

A múltja nagyon sok embernek olyan amire nem érdemes emlékezni. Isten szeret minket akármilyen is a múltunk, akármit is tettünk. Fontosak vagyunk neki és vágyik arra, hogy megnyugodjunk és megkönnyebbüljünk, letegyük a múltunkat. Én kértem Istent, hogy bocsásson meg, hozzon ki mindabból ami körülvesz. Elmondtam neki hogy teljesen újat szeretnék kezdeni vele, egészen másképp mint eddig. Ő megtette hogy megváltoztatott mindent. Ez nem azt jelenti, hogy eltűnnek a problémák teljesen, de képes leszel legyőzni őket, nem vagy egyedül. Soha nem is voltál, Isten figyelt rád végig. Ne annak lásd magad aminek a környezeted mondja, vagy akarja. Te nagyon értékes vagy, és fontos. Jézus odaadta az életét érted. Istennel bármi képes leszel, csak bízz benne, és ne engedj a rossz gondolatoknak.