Szerintetek hogy válik egy ember magányossá? Mi az, ami taszítja benne az embereket, ami miatt nem érdeklődnek iránta, és nem kelti fel az érdeklődést?

Állandóan panaszkodó, negatív emberek társaságában nem sok ember szeret lenni. A rossz természetű, veszekedős embereket is jobb elkerülni. Ha valaki műveletlen, tájékozatlan és buta, az megint csak azt vonja maga után, hogy nem jó társaság.

De a szociális fóbia is elég gyakori, sokan szándékosan nem barátkoznak.

Sok mindentől lehet,akár egy pszichés betegségtől is.

Nem biztos,hogy az illető taszítja az embereket,lehet,hogy ő maga érzi magát jól egyedül.

Én is egyedül élek.A munkahelyemen,és ott ahol akarom meg van a társaságom,ráadásul jól,de amúgy a magánéletben unom az embereket,és nem érdekel senkinek az élete,a dolga,semmije.Direkt élek így,nyugi van itthon és azt csinálok amit akarok,nem kell senkinek a hülyeségeivel foglalkoznom,és én sem fárasztok senkit.

Bonyolult ez. Valakinél egyszerűbb primitív problémák okozzák, másoknál kicsit összetettebb.

Nekem felemás életem van (volt). Gyerekként kimondhatatlanul életvidám és társaságkedvelő voltam, sok baráttal, barátnővel. A csajok kifejezetten nagyon szerettek, szimpatizáltak valamiért. Eljött a kamaszkor, és azt vettem észre, hogy a többieket elkezdi egy csomó egyéb dolog érdekelni az életben, ők fejlődnek, felnőnek, én pedig nem. Nálam villámcsapás szerűen jött a változás. Hibáztathatom a többieket, meg az egész világot, társadalmat, hogy én boldogtalan vagyok, mert szűk az érdeklődési köröm, meg komfortos életmódra vágyom, mivel ha utóbbi nincs meg sosem érzem jól magam. De tudom, hogy ez nem helyes, és csakis én vagyok a ludas. Tekintettel a gyerekkoromra, ezek ellenére végül sosem lett barátnőm, se semmilyen szexuális kapcsolat, pedig az én esetemben lett volna rá lehetőség elég sokszor, utóbbi miatt kicsit bűntudatom van, mert más, aki hozzám hasonló cipőben jár, talán pont azért nincs, mert nem mások kezdeményeznek neki. Szóval a lényeg, hogy vannak olyan személyek, akik ha elérnek egy bizonyos életkort, és elkezdenek komolyabban gondolkodni, akkor rájönnek, hogy a világ kb. teljesen ellenkezik az ő elvárásaikkal, igényeikkel, aztán annak meg semmi értelme, hogy 180 fokos fordulatban megváltoztassa az életvitelét, mert akkor hiányozni fog neki később önmaga. Az ilyen emberek, mint én is, tudjuk nagyon is jól, hogy mit kellene tenni, miken kellene változtatni, hogy előrébb jussunk, de mégis mi értelme, ha azt az állapotot nem élvezzük, már nem a mi körünkbe tartozó tevékenység? Hogy legyen sok barátunk, meg egy élettársunk, akinek persze akkor már megfelelnénk, de önmagunknak meg nem? Ilyen esetben tényleg jobb dolog egyedül maradni, mint mások kedvéért megváltozni, hogy aztán nekik feleljünk meg, és ne önmagunknak. Van az a kategória, amikor valaki szerény, kisigényű, de nem igénytelen, a kettő nem ugyanaz. Nem kíván ezeregy ingert maga köré, folyamatos kihívást, feszkót az élettől, nem akar olyan tartalmas életmódot folytatni, mint társai, mégis van szíve, tudna nagyon is szeretni, hűséges lenne, és önzetlen azokkal szemben, akiket nagyon szeret. Persze az ilyen ember unalmas, passzív, visszataszító, igénytelen, sajnos rögtön a negatív oldala jön le mások előtt, mert olyan a kisugárzása. Ilyenkor ez az a szituáció, amikor az egyén természetesen nem is akar változtatni a jelenlegi életén, mert tudja, hogy amit cserébe kapna az élettől, egy nagyobb löketet, az csak egy ideiglenes adrenalin, pezsgés, később ugyanúgy visszavágyna önmagára. Mindenki tudja, hogy kicsoda is valójában. És sokan nem értik, hogy az ilyen embert miért nem lehet megváltoztatni, és miért rinyál folyton. Sajnos amikor a társadalmunk egy adott képre épül, és bizonyos szabályok meg elvek szerint működik, akkor az elvontabb személyeknél nem fog működni az, hogy tegyen magáért, és boldog lesz, mivel nagyban függ az átlag környezettől az élete, és csak egy teljesen különálló világban érezné jól magát, hozzá hasonló emberekkel.

Nekem részben ezért ment tönkre egy 2,5 éves kapcsolatom.

Az exem nyitott,életvidám Nő én pedig a munkabeosztásom,családi,pszichés problémáim miatt inkább otthonülő típus vagyok.

Próbáltam változtatni,de ez is kevés volt :(

F40+