Ocsmány vagyok. Hogyan törődjek bele ebbe, és abba, hogy ezért egész életemben egyedül leszek?

Mindenki semmibe vesz, ha beszélgetni, ismerkedni próbálok velük (állítólag nagyon okos vagyok), egy legalább átlagos kinézetű embert nem.

Rám nézni szinte fájdalmas... az utcán is folyton undorral néznek rám, ez felőröl belülről.

Az egyetlen megoldás a plasztikai műtét lenne, de gondolom, mondanom se kell, hogy nincs rá pénzem. Tisztességes úton nem tudok annyi pénzt összekaparni. (Ja, és mielőtt bárki azzal jönne: nem lenne kuncsaftom.)

Teljesen átlagos alkatú vagyok. Adni nem nagyon adok magamra (de igénytelen nem vagyok), mert egyrészt nem látom értelmét, másrészt pedig nem is nagyon érdekel az ilyesmi. Egyszer kicicomáztak: csinos ruha, smink, frizura, de attól még ugyanolyan ronda maradtam...

Mit csináljak, hogy egyrészt ne vágyjak társakra, másrészt elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok?