Ocsmány vagyok. Hogyan törődjek bele ebbe, és abba, hogy ezért egész életemben egyedül leszek?
Mindenki semmibe vesz, ha beszélgetni, ismerkedni próbálok velük (állítólag nagyon okos vagyok), egy legalább átlagos kinézetű embert nem.
Rám nézni szinte fájdalmas... az utcán is folyton undorral néznek rám, ez felőröl belülről.
Az egyetlen megoldás a plasztikai műtét lenne, de gondolom, mondanom se kell, hogy nincs rá pénzem. Tisztességes úton nem tudok annyi pénzt összekaparni. (Ja, és mielőtt bárki azzal jönne: nem lenne kuncsaftom.)
Teljesen átlagos alkatú vagyok. Adni nem nagyon adok magamra (de igénytelen nem vagyok), mert egyrészt nem látom értelmét, másrészt pedig nem is nagyon érdekel az ilyesmi. Egyszer kicicomáztak: csinos ruha, smink, frizura, de attól még ugyanolyan ronda maradtam...
Mit csináljak, hogy egyrészt ne vágyjak társakra, másrészt elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok?
Sajnos nem csak én látom így.
Nem vagyok büdös, rendszeresen tisztálkodom, fésülködöm. Vállig érő festetlen hajam van, amit rendszeresen mosok. Az öltözködésem visszafogott, és ügyelek minden apró részletére.
Azalatt, hogy nem nagyon adok magamra, pl. azt értem, hogy nincsenek drága es divatos ruháim, szögegyenes festett hajam, műkörmöm, nem sminkelem magam élénken, és nem járok szoliba sem.
Nem érné meg nekem egy forintot se költeni ilyesmire, mert ürülékből nem lehet várat építeni. Egyedül talán a plasztika segíthetne.
Weca: Az átlagos az az, ami sok közül nem tűnik fel.
Pl. egy 125 cm magas felnőtt ember ki fog tűnni a tömegből, ahogy egy 2 méter feletti is. És egy más tényezőiben is átlagos 170 cm körüli embert jó eséllyel nem fogsz észrevenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!