Érezted már úgy, hogy soha senki nem fog elfogadni, úgy ahogy vagy?

Volt és van is párkapcsolatom, szerencsére mindig könnyen találok randipartnert is. Ameddig a kapcsolat lehetősége fennáll, addig mindenki nagyon megértő, aztán idővel mindig kiderül, hogy mi nem jó bennem. Ez lehet külső és belső tulajdonság is.

Családommal is konfliktusos a kapcsolatom, semmiképp sem hasonlít idillire.

Barátaim nincsenek, párszor csalódtam bennük és azóta sem találtam senkit, akivel kölcsönösen jól kijönnénk. A felszínes barátságok csak idegesítenek és próbálom mielőbb leépíteni őket, mert utálom megjátszani magam. Viszont tudom, hogy a valódi gondolataimat és érzéseimet senki sem fogadja el, mivel szűkebb körben ki is mondom őket. Hazudni nem tudok jól és nem is szeretek, éppen ezért nem is fogok.

Jelenlegi párkapcsolatom idillinek indult, de mostanra felmerültek a nézetkülönbségek. És elhangzott a bűvös mondat, hogy miben kéne változzak és kiderült, hogy ebben reménykedik a párom.

Nem arról van szó, hogy nem alkalmazkodnék egyáltalán senkihez, sőt nagyon is igyekszem, mivel a párkapcsolaton kívül nincs senkim. De valahogy minden erőfeszítés és szenvedés hiábavaló, mert ez lesz mindig a vége.

Tényleg olyan rossz ember lennék, hogy senki nem képes elfogadni engem? Más is érezte már ezt? :(