Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Rosszul döntöttem volna?

Rosszul döntöttem volna?

Figyelt kérdés

Anno azt gondoltam, hogy a pénz mindent megold. Ha van pénzed, lesz egy csinos barátnőd, gyönyörű ház, saját autó. Lesznek gyerekeid, akiknek mindent megadhatsz, és nem is hangzott olyan rosszul ez az élet.

Telt múlt az idő, és annyira pénz ebből adódóan munka mániás lettem, hogy 31 éves koromra megjártam Amerikát, Angliát, megalapoztam az egész életem, talán a nem létező gyerekeimét is.

Azonban a kapcsolatok terén kudarcot vallottam.

Annyira lefoglalt ez az egész munka dolog, hogy csak dolgoztam-dolgoztam, és a munka közben is azon gondolkoztam, hogy az amúgy is minimális szabadidőmben mit kéne csinálni, hogy mégtöbb pénzem legyen.

Nem olyan rég volt az osztálytalálkozónk, ott jöttem rá, hogy lehet elrontottam valamit.

Jól eset, a sok elismerő szó, hogy milyen sokra vittem, azonban ezt semminek éreztem ahhoz képest amit Ők elértek. Majdnem mindnek családja van. Mutogatták a képeket, és elszomorodtam.

Próbáltam lépni az ügy érdekében, de a korban hozzám illő nők nagy %-a már kapcsolatban van.

Vagy hozzám hasonlóan munkamániások.

A fiatalabb lányoknak meg legtöbbször inkább az életszínvonal tetszik amit tudok nyújtani. S nem igazán állnak készen még a család alapításra.


Mit gondoltok a helyzetemről? Hogyan lépnétek továbbiakban?



2016. máj. 2. 22:48
1 2
 11/16 anonim ***** válasza:

Hogyan folytatnám? Egyszerű! Ahogy a munkára és a pénzre fanatikusan, úgy a párkeresésre is rá lehet állni szépen :)

Egyre kevesebb munka, több szabadidő :)

Fedezd fel magad mit szeretsz csinálni, valószínűleg a lazítás nem erősséged és az önismeret sem, ha ilyen mély álomkórból későn ébredtél :D

Van mit bepótolnod emberileg az biztos! Egy ember jó esetben már tiniként ismerkedik, és 30 éves korára eljutott már oda, hogy túl van pár tartós v. kevésbé tartós kapcsolaton. Megtanult alkalmazkodni vagy nem :D, együttélési szabályokat ismeri, tud társalogni, lehetőleg szórakoztató partner, olvasott, kultúrált, van humora, és megtanult bánni és kellően viselkedni a nőkkel, emberekkel. Udvarias, kellemes, és jellemes :D

De mivel nálad nem tudjuk, hogy milyen vagy, mert sosem volt alkalmad élni párkapcsolatban, így azt sem tudhatod magadról hogyan jeleskednél egy párkapcsolatban, hogyan viselkednél hosszabb távon, a buktatókat és akadályokat jól vennéd-e? :D

Ezekről tehát mind semmit nem tudunk :)

Tudod a munka az csak munka, a pénz az csak pénz, de mit ér a jólét, ha nem tudod kivel megosztani? :)

Tudod ez az a tipikus eset, mikor lehet azért enni, hogy életben maradj, és azért is, mert csupán élvezetes és finom! :)


Meg kell tanulnod ÉLNI, NÉZNI ÉS ÉSZREVENNI, ÉREZNI, stb.


Példát kéne venned az olaszokról :))) Na ők tudnak élni :))))

Nem csak vegetálnak és "túlélik" az életet, hanem a jelenben vannak, és minden pillanatát sava-borsát élvezik az életnek :)


Én is ilyen nő vagyok :)))

Az érzelmek és a közeli kapcsolatok, szülők a legfontosabbak, minden más csak ezután jöhet, és húszadrangú :)))

2016. máj. 3. 01:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/16 A kérdező kommentje:

A kapcsolat kialakítással nincsenek gondjaim.

Inkább azzal, hogy a megfelelő partnert találjam meg.

Aki hasonlóan gondolkodik.

A munkám nem arról szól, hogy egész nap ülök magányosan. Barátaim vannak. Illetve nem hiszem, hogy probléma lenne a személyiségemmel.

Ez az élet úgy hatott ki rám, hogy kizárólag futó kalandjaim voltak. Előfordult párszor, hogy az aktuális Nő, többet akart volna, de elhanyagoltam a munka miatt.

Az a feltételezés meg, hogy teljesen inkompatibilis lennék a kapcsolatokra picit túlzás. Ez nem olyan, mint egy repülő irányítása. Az anélkül, hogy nem mutatja meg valaki nem megy. Egy kapcsolatnál meg jön minden ösztönösen. Nem vagyok kiállhatatlan.

Szimplán a munkám miatt elhanyagoltam minden eféle dolgot. Mással nem volt probléma.


Számomra fontos ez az életszínvonal amit megtudok jelenleg teremteni magamnak. Ha a kapcsolatot választom anno, nem itt tartanék, és akkor meg a pénz lenne a problémám.


Most pedig ott tartok, hogy a befektetéseim is kezdenek jövedelmezőek lenni. Egyre kevesebbet kell dolgozzak ugyanannyi pénzért. Ezért jött elő biztos bennem ez az érzés, mert nincs ami annyira kitöltené az életem.

Szóval készen állok a "változásra", meglátjuk mi lesz.

Köszönöm a válaszokat! :) (Mindenki zöld kezet kap)

2016. máj. 3. 13:04
 13/16 anonim ***** válasza:

Hát szerintem dolgozz magadon, mert különben sosem jön el a lehetséges Nagy Ő.

Neked ez annyira könnyen is mehet akár.

Hidd el, ha problémaként tekintesz erre az ügyre, akkor azt vonzod.

Kezeld ugyanúgy, mint a pénzügyeket.

Kineziológus esetleg?

2016. máj. 3. 18:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/16 anonim ***** válasza:
Lehet furán fog hangzani, de eddig mindent a lehető legjobban csináltál. Én kicsit fiatalabb vagyok, mint Te, viszont hasonlóan a tanulásra helyezem a hangsúlyt (ami alatt azt kell érteni hogy az elmúlt 8-9 évben szinte csak ebből állt az életem, ettől függetlenül szerencsére vannak barátaim, akiket nem hanyagolok el)... De hidd el, ezeket mind a korai életszakaszban kell megcsinálni, késöbb már nem fog az embernek annyira az agya. Viszont akkor már lesz egy jövedelmező és biztos munkahelye (ami azért valljuk be a mai világba iszonyat ritka). A karrier oldalon tehát minden rendben van, így tudsz koncentrálni a magánélet oldalra, anélkül, hogy aggódnod kéne az anyagi biztonság miatt. Akik tinikorukban gyűrik a kapcsolatkeresést úgy, mint Mi a karriert, azoknak 30 éves korukra meg a karrier oldalon lesznek nehézségeik. Nem azt mondom, hogy bárki is rosszul dönt, ha az egyiket vagy a másikat választja, csak másfajta problémákkal kell szembesülnie, de nekem az a tapasztalatom, hogy ha valamit el akarsz érni, egyszerre nem megy a kettő.
2016. máj. 4. 23:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/16 anonim ***** válasza:
Nagyon érdekes, amit írsz, mert én ugyanígy jártam, csak nőként és nem a pénzzel. Azt hittem, hogy a tudás, a minél magasabb szintű képzés megszerzése minden problémát megold - mert igazi biztonságot az adhat, ha az ember a saját erejére, kitartására, tudására épít, és nem kapcsolatoktól, szerencsétől, vagy mások kicsinyes manipulálásától várja az élete jobbra fordulását. A hajtóerőm kétségtelenül onnan is fakadt, hogy a tágabb család jelentős része lenézett, és párkapcsolatok tekintetében nem láttam jó példákat magam körül (sok általam ismert nő képtelen volt kilépni borzalmas kapcsolatokból, mert vagy anyagilag, vagy érzelmileg nem tudott megállni a lábán egyedül). Én olyan férfit szerettem volna magam mellé, akivel deréktól felfelé is tudjuk egymást szórakoztatni, és szabad akaratunkból köteleződünk el egymás mellett, nem azért, mert "muszáj" vagy "nincs más". Nyugatra mentem, és szinte megszállottam vetettem bele magam a képzésbe. Elismernek, szeretnek, csak éppen egyre fájóbb az, hogy nem egy másik ember körül forog az életem végre. A nagy baj az, hogy hiába kedvelek nagyon sokakat baráti szinten, beleszeretni csak abba vagyok képes, akinek fel tudok nézni az intellektusára (nem tehetek róla, ez valószínűleg egy mellékhatása annak, hogy magamnak is magasra teszem a lécet). Most vagyok 31, és azok a férfiak, akik szóba jönnének, sajnos többnyire idősebbek, és vagy családjuk van már, vagy megrögzött agglegények. Fogalmam sincs, hogy mit tehetnék. Te még egyáltalán nem vagy öreg férfiként, és jóval több esélyed van. Ne add fel.
2016. máj. 5. 12:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/16 anonim ***** válasza:

Ilyen esetben szerintem az a baj, hogy az anyagi lehetőségek miatt csak olyan helyen és módon keres valaki párt, ahogy értékes embert ritkán, véletlenül találhat. Inkább csak céllal böngésző -vadászó-, felszíneseket. Gondolj csak bele.


A másik baj, hogy a hasonló emberek, főleg a férfiak nagyon hiszékenyek, könnyen vezethetőek. Már könyvek is vannak, hogy hogyan kell irányítani a sikeres, pénzes, okos férfiakat.


Az biztos, hogy pénzköltés közben nehezebb tartalmas párt találni. Olyan tevékenységeket kell keresni, ahol a siker, a pénz szerepe minimális.


Meg kéne kérdezni az anyukádat, vagy emlékezni rá, mit szokott mondani ilyesmiről. Visszamenni oda, ahonnan indultál, gondolatban, helyben egyaránt.

2016. máj. 28. 16:37
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!