Hogyan legyek szeretetre méltóbb? (Többi lent)
A történet: a szüleimnek nem lehetett több gyereke, csak én. Anyukám ezzel elégedetlen volt inkább kilépett a családból, és nem nagyon törődött velem. Kamasz koromban inkább csak veszekedtünk, ráadásul a gimi alatt együtt is kellett élnünk. Mind a ketten szerettünk volna kibélkülni, de anyukám nem tudott elfogadni engem.
Sokáig depressziós is volt, nem tudott törődni velem, ezért még a gyakorlati dolgokban sem számíthattam rá. Mivel apukám beteg, mindig mindent nekem kellett megoldani.
Azt reméltem, hogy ha jól tanulok és karriert csinálok, kitörhetek, lehet egyszer saját, önálló családom.
Sajnos a suliban nem tudtam beilleszkedni. Egyrészt jó tanuló voltam, ezért sokan zseninek néztek, másrészt pedig a szüleim folyton azt mondták, én ne próbálkozzak, mert neveletlen vagyok, rendetlen udnorító - így ha bemegyek valahová, a mai napig úgy érzem, mindenki több nálam.
Most jó állásom van, egyedl élek, de képtelen vagyok igazi kapcsolatokat kialakítani. Nem vagyok antiszociális, nagyon szeretek másokról gondoskodni, mindenkinek szeretném a lehető legtöbbet adni, de amit én csinálok, valahogy sosem elég jó.
Nem ismerem eléggé, hogy a korombeli emberek mit szeretnek, pedig nyitott vagyok, szeretek emberek között lenni, dolgozni, tenni másokért, de mindig elrontok valamit.
Szerintetek változhatok még? Vagy van egy alapvető jellemhibám, van benne valami furcsa?
27/L
Szépen tönkretettek a szüleid.
Egyet tudok javasolni. Bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak.
Nem kell őket elhalmozni figyelemmel, de ha beszélsz valakivel, akkor figyelj oda rá, ne csak hallgasd. Ha a lehető legtöbbet adod, akkor lesz egy olyan hátulütője a dolognak, hogy a másik félnek egy idő után kellemetlen érzése lesz. Mert csak kap és kap tőled és úgy fogja érezni, hogy nem ad vissza eleget. Nincs benn a csere. Ezért inkább eltávolodik. Ha segíteni akarsz másoknak, azt előbb kérdezd meg, hogy legyen lehetőségük mérlegelni és elfogadni vagy elutasítani.
És szerezz be némi irodalmat az Önbizalomról. A bagolyvar.hu tele van ilyen könyvekkel
Dale Carnegie: Hogyan szerezzünk barátokat c. könyve lassan 100 éve a téma egyik Bibliája.
Sokan vannak/vagyunk szeretethiányosak, sok emberen tudsz segíteni és ezáltal ők/mi, hálásak lesznek
/-ünk. Ha velünk is foglalkozik valaki akkor mi is foglalkozunk vele.
Nagyon hasonló dolgokon mentem át én is. Már jó irányba mész akkor, ha veled egy értelmiségi szintű emberekkel beszélgetsz csak és bátran gyomlálod a bunkókat és a bunkón viselkedőket.
Viszont minthogy manapság mindenki előadja magát, ezért alaposan elemezd azt, amikor valaki azt mondja neked már az elején, hogy örül annak, hogy értelmes nővel beszél, vagy egy ilyen értelmes nő hogy-hogy egyedül van, stb. Ez egy kommunikációs csapda, mert ha a másik látja, hogy erre bólogatsz boldogan (rájön arra, hogy neked pontosan az elismerésre van szükséged), onnantól manipulálhat és a saját (számodra inkább kihasználós) viselkedés rendszerére húz rá. Dícséreteket csak min. 1 hónap ismerkedés után fogadj el komolyabban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!