Az emberek miért "félnek" ennyire a magánytól?

vannak emberek, akiknek kell más társasága. Tudnak "egyedül lenni", de más társaságában. Tehát még egy könyvet is szívesebben olvasnak úgy, hogy valaki még ott lézeng a szobában. Ezzel nincs baj, így biztonságban érzik magukat.

Szerintem ez főleg a szeretethiány miatt lehet. Van akinek az, ha egyedül van, az azt jelenti, hogy őt nem szereti senki, és senki nem foglalkozik vele.

Hát...az ember társas lény, szóval ez ösztönös. Szerintem senki sem szeretne egyedül megöregedni. Olykor jól jön pár órányi magány, de egyébként nekem rendkívül rosszul esne, ha nem lenne senkim, nem tudnék kire támaszkodni, nem tudnám kinek elmesélni örömömet és bánatomat, esetleg valakit megnevettetni.

Ha egyedül vagy, akkor is megszólalsz, énekelgetsz, esetleg káromkodsz stb. Ez is annak a bizonyítéka, hogy az ember társaságban érzi jól magát, szinte fáj, ha nem tudjuk kifejezni magunkat.

Én például azért, mert rohadtul szeretethiányos vagyok, és imádom ha van valaki velem.

Vagy 5 éve vagyok már magányos, és inkább csak egyre lejjebb épülök... Hiába olvasok meg minden... Nem nekem való.

18-as!

Nincsenek barátaid akikkel tudnál beszélgetni vagy elmenni valahová?

Húú, de irigylem a felfogásod kérdező, én is megpróbálok így gondolkodni. :)

Egyébként azért félnek az emberek a magánytól, mert a legtöbb ember depresszióba esik, ha nincs mellettük senki, aki megértené őket, foglalkozna velük, vagy csak szimplán meghallgatná őket. Ezzel sajnos én is így vagyok.

De félreértés ne essék, én is szeretek néha egyedül lenni, átgondolni magamban a dolgokat és úgy kikapcsolódni. Viszont nekem igen is hiányzik, ha nincs senki, akivel tölthetném a szabadidőmet, nincs olyan, akire számíthatok.

Sok ember ettől fél, hogy senki nem lesz mellette, senki nem fogja szeretni, és ezzel én is így vagyok. De jó a te gondolkodásod, előbb egyedül kell jól érezni magunkat, és szeretni kell önmagunkat, mert ha egyedül nem vagyunk boldogok, mással sem leszünk igazán azok, mert "függeni" fogunk tőlük, és félni fogunk attól, hogy elveszítjük. Nem szabadna ennyire függenünk másoktól, mert aki szeret, az úgyis velünk lesz, aki meg nem, az nem, és nem szabadna ettől tartanunk, csak jól érezni magunkat, akkor is, ha épp senki nincs mellettünk. :) Csak sok embernek nehéz egyedül boldognak lenni, mivel sok a szemét ember manapság, akik belerúgnak az ilyen emberekbe, hogy "de gáz vagy, hogy nincsen senkid", míg neki 100 barátja van és volt vagy 27 párkapcsolata, mert az ilyen emberek azok, akik sosincsenek egyedül, és látszólag boldogok.. És ez az egyedül lévő embereben szomorúságot kelt, hogy nekik nincs senkijük, másoknak meg van, és ők mennyivel boldogabbak.. Pláne, hogy általában lenézik azokat, akiknek nincs senkije. Nem szabadna mások véleményére adnia az embereknek, és mindenki sokkal boldogabb lenne.