Ha kapcsolatba kerülnék Istennel, akkor tényleg nem érezném magam egyedül?
Egy ismerősöm mondja ezt nekem állandóan, hogy váljak nyitottá az Istennel való kapcsolatra, mert akkor nem érezném a magányt soha többé, hiszen Isten mindig velem lenne.
De én valahogy ezt nem tudom "átérezni". Nekem arra lenne szükségem, hogy valaki néha fizikailag ott legyen velem, megöleljen. Valószínűleg én vagyok túl korlátolt, de Isten (ha van), nekem olyan megfoghatatlan.
Valaki volt ilyen helyzetben? Mármint, hogy sokszor érezte magát egyedül, és ennek hatására csökkent ez az érzés?
25/N
Én hívő keresztyén srác vagyok, és azt kell mondjam, hogy az ismerősödnek igaza van, mégpedig annyiban, hogy aki nyitott lesz Istenre, kialakít vele egy lelki kapcsolatot, azt tulajdonképpen bármi jó vagy rossz érheti az életben, tudja, hogy Isten kezében van, és nem történhet vele semmi olyan, amiről Isten ne tudna. És azt is tudja, hogy Isten szereti, és számíthat rá.
Viszont a fizikai közelséget nyilvánvalóan ez nem tudja pótolni, jól látod. Nekem is a fizikai közelség hiányzik a leginkább. Megvan az intenzív lelki közösségem Istennel, és ezért nagyon hálás vagyok, mert az életemet semennyire nem látom céltalannak, se tartalmatlannak. De a testiség azért természetesen nekem is elemi módon hiányzik.
Huh...ne haragudj, de nagyon rossz ez a vallási maszlag.
A való életbeli kapcsolatokat semmi nem pótolhatja.
#6 nyugodtan tedd,nem zavar:D
Nem rossz dolog a vallás,sok emberen segít,és segített,de sajnos megvan az árnyoldala is.
Én pedig hiszek,amiben akarok,ha nem haragszol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!