Akik egyedül élnek (a többi lent)?

Fogalmam sincs mire gondolsz, de!

Bizony magányos vagyok, nincs senkim még haverok sem. Igénylem a társaságot és vannak-e vágyaim? Hogy a francba ne lennének! Merek nagyokat álmodni, és ha úgy hozná a sors, akkor egy partnerrel még a világot is körbe utaznám. De sajnos ezidáig életem során mindez nem jött össze! Nincs sok szégyellni valóm, rejtegetni valóm sem, betegség sem. Csak egyszerűen mocskosul pechesnek érzem magam. A hosszú évek, az egyedüllét rátette az arcomra a borút, a fájdalmat, így nem is vagyok az a boldogságtól kicsattan személy, ha rám néznek. Mindezért, így tök egyedül, nem ismerek senkit, nem tartozok sehova, szinte lehetetlennek tartom az ismerkedést, kapcsolatteremtést. Nem adtam fel, és nem fáradtam bele, minden nap emésztem magam ez végett, de annyi szent, hogy tudom azt nekem valamiért ez sokkal nehezebb.

Mindenképpen kell egy partner, ahhoz hogy az élet teljes legyen. Az enyém, meg vagyok győződve róla, hogy így egyedül semmit sem ér, nulla. Itt nem el kell jutni arra a szintre, hogy nyiss a másik nem felé, hanem keresni kell és próbálkozni. Vagy csak az életre bízni magad, és majd csak sikerül.