Milyen egyedül élni?

Én 22 évesen egyedül élek, ráadásul saját lakásban. Műszaktól függően vagy délelőtt, vagy délután dolgozok, azon kívül meg itthon zenét hallgatok, filmet nézek, olvasok stb. Hétvégén pedig az autómodell gyűjteményemet bővítem. Nagyszerűen érzem magam egyedül. Jó érzés hazaérni a lakásba a munkából, hogy nincs itthon senki, csend és nyugalom van. Szabadidőmben odamehetek ahová akarok és akkor amikor akarok. Senkinek nem tartozok elszámolással. Nem is tudom elképzelni úgy az életemet, hogy valakivel együtt lakjak. Nem is akarok soha megnősülni és gyereket vállalni se.

22/F

Én most is egyedül élek és látva azt hogy a munkatársaim és rokonaim mit problémáznak ezzel. Ezt a döntésemet a mai napig nem bánom.

Az összes próbálkozót elküldtem. Az az irigység amit látsz rajtuk, hogy arra költöd a pénzed amire csak akarod még ők szívnak. Hát tettek és következmények.

7-es voltam. CSŐ.

Én szeretem, tetszik. Mindig is egyedül éltem, hetekig-hónapokig voltak barátnőim, ők nyilván itt aludtak, meg van hogy csak "rövid beszélgetésre" hívok fel csajokat. De azt nem tudnám elképzelni, hogy itt legyen mellettem folyamatosan valaki, és minden percemet megosszam valakivel, meg hogy valaki folyamatosan beledumáljon a dolgaimba. Nekem ez így jobban bejön, hogy gyakorlatilag Azt csinálom amit akarok. De nyilván ez emberfüggő is, és hogy kinek mi jön be. Én pl. mindig feltalálom magam, sőt jobban mintha valakivel együtt élnék.

Szóval mindent összevetve, aki ilyen beálítottságú, annak zsírkirály, mert magad ura vagy, azt csinálsz amit akarsz és ami fontos, önállóságra nevel. Viszont ha társaságfüggő, már-már pióca beálítottságú egyén vagy akkor pokol és akár magányossá is válhatsz.

#16 ne keverd a szezont a fazonnal!

Attól, hogy valaki egyedül él, még nem jelenti automatikusan azt, hogy nincs senkije.

Én például vagy közeli barátaimnak vagy a szüleimnek szólok.