Hogyan élvezhetném egy kicsit jobban az életet? (Garantált zöld kéz! A többi lent)
Egyetemre járok. Egy kicsit tartózkodó vagyok (valószínűleg a középiskolai mély traumák miatt), de amúgy kedves, barátságos, még sincsen sok haver, barát meg pláne nem. Annyira hiányzik nekem a "valakivel való összetartás", ami korábban volt. 180 cm magas vagyok, jóképűnek tartanak, járok edzeni is konditerembe heti háromszor. Ezt szeretem is, de már kezd unalmas lenni így 5 év után. Ráadásul újabb eredményeket se nagyon tudok már felmutatni és ez is bosszant, sokszor depressziós hangulatot okoz nálam. Ráadásul újabb, érdekesebb embereket sem tudok ott megismerni, mivel nem egy túl intellektuális hely. Jó agyam van, nyáron végzek az alapszakkal, az után megyek mester szakra is, ha minden jól megy. Az a vágyam, hogy minél magasabb szintet érjek el tudásban (doktori szint), és testileg is. Az alapszakon sincsen nagy összetartás, összetartozás. Mindenki saját magának gályázik, nem foglalkozva a másikkal. A középiskolai osztályomból egyedül mentem valamilyen felsőoktatási intézménybe, szóval kizárólag idegenek közé kerültem, az amúgy sem túl sikeres ismerkedési tulajdonságommal. Sokan túl komolynak tartanak és idősebbnek néznek. Tavasszal, vagy nyáron szeretnék megint motorozni, mint régen. A nagymotor jogosítványnak csak a vezetés híja van, de egyszerűen nincsen időm megcsinálni, sőt a motornak is elég nagy bajai vannak még... Ráadásul a család se olyan összetartó, vagy csak simán olyan, mint régen.
Barátnőm sem volt még, most adódna egy, de a szüleimnek egyszerűen nem merem felvállalni, mert nem teljesen egy szinten vagyunk, viszont nagyon kedves a lány és végre lenne valaki, de mégsem lehet... A lányok egyszerűen nem nagyon vesznek észre. Bulizni sose jártam, nem akartam lesüllyedni az ivászat, meg a részegeskedés szintjére, én inkább sportoltam és most is az szeretem csinálni, ami előrébb visz és értelme van.
De az utóbbi pár évben azt vettem észre magamon, hogy egyre kevésbé "van életem" mégis. Már nem nagyon izgatnak azok a dolgok, mint régen. Az értékrendem megváltozott, vagy nem tudom.
De mégis, szerintetek hogy leehetnék egy kicsit boldogabb, illetve hogyan élvezhetném kicsit jobban az életet? 22/F
válasza: válasza: válasza:Értékes embernek tűnsz, mély erkölccsel, és valljuk be, manapság nem ez a menő. Jól nézel ki, értelmes vagy, és jómódú is - bukna rád minden lány, csak aztán kiderülne, hogy te egy romantikus, érzéki kapcsolatra vágysz - máris otthagyna mind. Mindazonáltal, szerintem ne azzal törődj, hogy a szüleid mit gondolnak a választottodról, hisz ideális esetben nekik is az a lényeg, hogy te boldog legyél. Ne add fel, bírd ki, hisz a jó emberek végül megtalálják a boldogságot. Bár nem lesz egyszerü, mert kevés korodbeli rendelkezik olyan szintű intellektuális-emocionális-erkölcsi értékrendszerrel,mint te.
Írtad, nincsenek barátaid; nos, ha szeretnél beszélgetni velem, írj üzenetet nyugodtan. Én is eléggé hasonló helyzetben vagyok, csak a sok elutasítás miatt nem merek már gyakorlatban kezdeményezni.
Ha nem, akkor sincs baj: csak maradj önmagad!
#3-as válaszolónak: Ez valóban így van, ahogy írod, de amit szeret is csinálni az ember, nem bírja állandóan szakadatlanul mindig azt csinálni, akár mennyire szereti, főleg meg nem egyedül, mert unalmas... Én attól szeretem azt amit csinálok, mert ki akarnék egy kicsit kapcsolódni, vagy valamit dobni az életemen. Most a legnagyobb örömömet abba lelem, hogy a szakdolgozatomat csinálom, de önmagában ez mégsem elég, ha érted mire gondolok. Emellett tanulom az angolt is, meg készülök a záróvizsgára. Az egyetemen pedig nincsenek már ilyenek hogy szakkörök, meg csoportos foglalkozások, stb. Mindenki a maga kis szűk érdekkörében belül oldja ezt meg, és inkább titkolják az információkat, minthogy más megtudja, sajnos ez van. De akárki akármit mond, szerintem az egyetemen nem lehet úgy megismerni valakit, mintha kiskora óta ismerné. Akik együtt nőttek fel, azt a barátságot nem lehet űberelni.
#4-es válaszolónak: Köszönöm, hogy írtál, jólesett olvasni! Igen, még van(nak) ilyen(ek), például én. Még hozzátenném, hogy manapság a céltudatosság! az összetartással együtt tűnik el teljesen. Illetve más a kisvárosi és a nagyvárosi ember is... Illetve az akarat és a küzdeni tudás is meg fog szűnni, ezeket a szavakat se fogják ismerni sajnos.
válasza:"valószínűleg a középiskolai mély traumák miatt)"
Eddig olvastam.
Hozzáállás változtatás és régi negatívan felfogott dolgok tudatalattira tett hatásainak felül írása kell neked.
Röviden ennyit. Többit ha rám írsz segítség kérésért.
E módszerrel minden negatívot kiirthatsz életedből, így csak pozitívok maradnak, ergo boldogság és boldogságot nyújtó érzelmek. (Tapasztalatból is mondom.)
válasza:A túlhajszolt élet, (tanulmányok) lassan felemésztik az agy szabad kapacitásait, ami ahhoz kell, hogy a boldogságot felismerje. Egyre búval baszottabbakká válunk, mert agyunk csak néhány dologra koncentrálódik. Ennek oka az oxigénhiány ami tompítja az agyműködést.
De van jó hírem is! A folyamat megállítható és visszafordítható. 50 évi szenvedés után fordult a kocka. Mert nekiálltam magasnyomású oxigént lélegezni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!