Nagyon nagyon kezdek kikészülni. Mit csináljak? Szeretném ha valakivel el tudnék beszélgetni . Úgy éreztem ki kellett írni magamból ezeket, ezért ilyen hosszú a szövegem, Bármilyen tanácsot elfogadok.

A történetem elég bonyolult és hosszú úgy hogy az olvassa végig akinek van hozzá türelme. Nem is tudom honnan kezdjem.Alkoholista apával nőttem fel 12 éves koromig aki lelkileg terrorizált, és féltem tőle, pluszban teljesen lerombolta az önbizalmamat ami miatt nagyon szorongok és félek társaságban. Közben anyukám is félt apumtól nem tudott a saját lábára állni, csak azért házasodtak össze mert megszületett a nővérem (egy nővérem van és egy bátyám) és azt hitte hogy jobb ha a gyereknek lesz egy apja. Közben anya nagyon szerelmes volt apába és ki volt készülve apa miatt ezért nem nagyon hallgatott meg engem, úgy éreztem hogy a nővéremet és a bátyámat jobban szeretik , mert volt egy időszak amikor depressziós voltam, kb fél évig le sem jöttem a szobámból,csak a fontos dolgokért mint inni, enni és egyszer nem kérdezték meg hogy jól vagyok e vagy bármi a nővérem meg kicsit is rosszul volt rögtön aggódtak érte. Bármikor próbáltam anyának elmondani bármit nem hallgatott meg, ezért nem mondtam el nagyon senkinek a problémáim. Bátyám még piszkált meg vert alsós koromban elolvasta a naplómat megvert ha nem söpörtem fel a szotyiját, (egy szobánk volt 11 éves koromig).Nővéremmel kb mintha idegenek lennénk , kb soha nem beszéltem vele, őszintén dolgokról és nagyon különböző a természetünk is ezért kb semmiről nem tudunk elbeszélgetni. 12 éves koromban apa alkoholizmusa annyira elfajult hogy majdnem verte már anyámat ezért elváltak a szüleim és elköltöztünk 10 kmre a házunktól és azóta anyával és a bátyámmal élek. Mindig a barátnőimben kerestem a családomat tőlük hallottam előszőr hogy szeretlek, nekik mertem minden titkomat elmondani, de kevés barátnőm volt a félénkségem miatt. És ők is általában "elhagytak" pedig én próbáltam mindent megtenni hogy akivel összebarátkozom azzal soha ne vesszek össze de általában mindig ez lett a vége. Nem mondom hogy nem voltam hibás, de tényleg nagyrészt ők hagytak el mint én őket. 7. után sulit váltottam mert a legjobb barátnőm az osztálytársam volt, és elkezdett rossz társaságba keveredni, (inni, cigizni, pasizni)ezért eléggé elhanyagoltuk egymást, és nem akartam vele többet barátkozni erre elkezdett pletykálni mindenkinek és sikerült elérnie hogy megutáljon az egész osztály. (Ahol meg is vertek) Ezért átmentem 8. ban egy másik suliba. Ott a félénkségem miatt nem tudtam beilleszkedni, gyomorgörcsöm volt állandóan, és pánikroham jellegű ezért visszamentem az előző sulimba, ahol végül is visszafogadtak és nem utáltak már annyira, fogalmam sincs miben változott a véleményük de örültem hogy nem utáltak már. Közben megismerkedtem egy sráccal a neten akivel össze is jöttem de hiba volt, mert beteg srác volt (dührohamos, gyógyszert ivott, füvezett ) és állandóan eltünt,én úgy éreztem hogy szeretem és mindent megtettem hogy együtt legyünk de a sok eltünése után már annyira kikészültem hogy szakítottam vele. Ez után még volt pár kapcsolatom de azt nem nevezném kapcsolatnak. Leromlottak a jegyeim is, féltem hogy nem fognak felvenni sehova, de végül is sikerült felvenniük engem egy olyan szakra amit akartam is, szóval nagyon szerencsésnek érzem magam ez miatt. 8. második félévében még össze voltam zuhanva néhány srác miatt és barátok miatt mert újbó jöttek a piszkálódások egy srác ki is használt, tudom hogy az én hibám is mert hagytam magam de akkor is nagyon nagy lelki traumát okozott. Közben rájöttem hogy nagyon érdekel a pszichológia minden fajtája, ágazata , és általában azokról olvasgatok nézegetke filmeket, segítek embereken a saját korosztályomon ha szükséges, és nagyon szeretem, és úgy érzem hogy ebben jó vagyok. Lehetséges h pszichológus lesz belőlem, de még sok időm van. Egyelőre ezt tudom magamnak elképzelni. Közben megismertem egy férfit akibe olyan nagy bizalom alakult ki hogy végül is apám helyett apámnak tartom. Lelkileg és anyagilag is támogat de erről a szüleim nem tudnak. A családnak egy ismerőse. És tanít is, sok mindent, mert tanár. Aztán tavaly nyáron volt a gólyatábor és próbáltam nyitott lenni hogy legyenek barátaim első nap sikerült is, aztán megint rámjött a szorongás de szereztem 1 barátot akivel elvoltam nagyjából és most 9.ben is első félévben vele voltam, mert többiekkel nem mertem ismerkedni, nagyon félek és szorongok többiek előtt és ez az iskola olyan ahol nagyon sok előadást kell tartani és nagyon szorongtam mindig előtte, és majdnem elájultam, ezért felkerestem egy pszichológust ingyenest , akivel azt hittem haladni tudok, de 3 hetente járok hozzá és egyre jobban zuhanok össze mert az a lány a suliban is eltávolódott tőlem a félénkségem miatt, és hiába próbálok ismerkedni nagyon félek és ájuásig izgulok kb. Közben megismertem tavaly októberben egy srácot szintén neten, de vele fél évig találkozgattam mire összejöttünk ő tényleg nagyon kedves velem és meghallgat nagyon szeretem. Pszichológusra rátérve decemberben kezdtem hozzá járni és még nem kezdődött el a terápia mert állandóan lemondja mert terápia előtt 3-5 alkalom lesz mire felmér hogy milyen állapotban vagyok . Javasolta h menjek el pszicháterhez is mert a depresszió fennáll. Kb két hónapja én is ezt érzem hogy nagyon nincs kedvem élni, közben ez az osztály is kezd megutálni és pletykálni rólam mindent amit vmilyen szinten megértek mert kb alig szólalok meg, de mindenhogy keresztbe tesznek itt is ahogy szoktak. Gondolatban nagyon sokszor öngyilkos akarok lenni, de amikor eljutok oda mindig megijedek tőle. Már kétszer háromszor búcsú levelet is írtam, mert próbáltam leugrani de mint írtam nem megy. Gyűlölök bemenni az iskolába, állandóan sírok, és állandóan azt hiszem hogy üldöznek. Akkor indulok suliba amikor még sötét van elg korán kelek (ötkor) és minden emberre azt hiszem hogy bánt leszúr vagy követ. Állandóan beteg vagyok lázas, náthás, most is beteg vagyok egyébként, de szerintem ez a lelki dolgaim miatt is van. Szerdán fogok menni pszichiáterhez nagyon kiváncsi vagyok mi lesz belőle. Köszönöm annak aki elolvasta és bármi féle tanácsot, vagy beszélgetést aki rám ír elfgoadok, visszaírok.