Tele vagyok lelki tüskékkel, hogyan lépjek ezen túl?

Lehet én vagyok túl érzékeny, vagy a természetem túl introvertált és emiatt sokan nagyképűnek gondolnak, pedig csak nehezen fejezem ki magam.

Művészeti pályára mentem és emiatt a rokonságtól és a testvéreimtől folyamatosan kaptam a beszólásokat. Mikor egyetemre jártam, hogy miért nem dolgozom az egyetem mellett, miért élősködöm a szüleimen. Mit képzelek én magamról? (a tesvéreimnek nem volt meg az a hivatástudata, mint nekem, ezért nem értették, hogy miért veszem ilyen komolyan a tanulmányaimat, illetve úgy fogták fel, hogy biztos csak lógatom a lábam.)

Végeztem az egyetemen és kaptam egy elég rangos díjat, majd folyamatosan jöttek a felkérések, kiállítások, külföldi alkotóházakba hívtak.

A rokonság és a testvéreim akik mikor nem ment nekem olyan jól és támogatásra szorultam akkor bántottak, aztán mikor bejött a sok munka eredménye szinte tudomást se vettek róla. Leszartál magasról! Egy kiállításomra nem jöttek el. Ha szóba került valami sikerem "óóó az már régen volt". Még csak bízonyítani se bízonyíthattam nekik. Ez egy hatalmas tüske bennem és nagyon durván tud fájni, főleg ha rossz passzban vagyok.

Volt egy lány akit a barátnőmnek hittem, aztán mikor a szüleim elváltak az ő társaságában sírógörcsöt kaptam. Azt hittem, hogy megvígasztal, de nem tett semmit és azt hallottam vissza, hogy másoknak meséli, nem érti, hogy lehet ennyi idősen ezen így kikészülni. Felnőtt vagyok már.

Nekem az nagyon fájt akkor, ráadásul az a lány meg az előtte években azon síránkozott nekem, hogy hogyan hálálja meg a szüleinek azt, hogy kapott egy lakást. Bár én is ilyenen tudtam volna sírni.

Ez is egy óriási tüske, és tele vagyok még ilyennel.

Szüleim voltak az egyetlenek akik hittek bennem, egyedül ők örültek a sikereimnek.

Most már a művészi pályát is egyre kevésbé akarom, mert nincs értelme. Idegeneknek tetszik amit csinálok, kapom az elismeréseket, régen még jól is esett, hogy legalább nekik örömet okozok, de most már kiüresedtem. Egy erős családi háttérre, támogatói közegre lett volna szükségem amire építhetek, ehelyett csak fájdalom és bizonytalanság van bennem. Semmi megértést nem kaptam.

Ennyire rossz ember lennék, hogy ezt érdemlem?

Hogyan tudnék ezen túllépni? Bele fogok fulladni ebbe a keserűségbe.