Éreztétek már úgy, hogy csak mellékszereplői vagytok a saját életeteknek?

Én tanácsadóként is főszereplő maradok: "a tanítómester története" - vagy a fogadatlan prókátoré. :)

"...mert úgy érzem, vagy inkább tudom, hogy ők nem tudnának rajtam segíteni, hiszen nekik is vannak saját problémáik, és azzal is nehezen birkóznak meg."

A helyzet az, hogy attól, hogy te tudsz segíteni nekik, még nem jelenti azt, hogy ők ne tudnának segíteni neked. Ugyanis magunkat nem látjuk kívülről, más a perspektívája más problémájának, és más a sajátunkénak. A sajátunkat gyakran eléggé szűk csövön látjuk, vagy annyira sem.

Az nem jó, ha magadban tartod. Ha felvállalod magad előtt, és mondhatni megbeszéled magaddal: pl. megjelented valamilyen formában: leírod, fested, az már valamivel jobb, de csak akkor, ha utána úgy érzed, hogy túl vagy rajta, nem zavar többé. Az is jó megoldás, ha a problémádat kiírod ide, viszont teljesen ismeretlenül érdemes alapos fenntartással kezelni a válaszokat.