Az mennyire rossz hogy ha 17 évesen furcsa nekem kimenni az utcára hogyha nem a suliba megyek?

Relative rossz. Nekem például ilyen élet kéne. Csak mellé egy nagy szoba, berendezve, hogy tudjak minden nap órákat edzeni. Plusz egy haver, aki segít az edzésben. Úgyhogy nem rossz ez, ha azt akarod, hogy ilyen legyen. De, mivel írtad, hogy nem ezt akarod, ezért rossz. Elég evidens, nem?

Hogy mit tehetsz? Változtass! Ennyi. Elmész korcsolyázni, úgysem ismeredsz ott össze senkivel, de legalább elmész, elkezdesz valami sportot, ott jó hangulat alakulhat ki, és valakivel össze tudsz spanolni. Ennyi. Akarni kell. Most meghallgattunk, könnyebb a lelkednek, most viszont mozdulj ki, kezdj el valamit, legyél bátor és akarj élni. A tévhittel ellentétben a halál után nincs semmi, úgyhogy bíztasson az a tudat, hogy akkor amíg van valami, addig csináljunk valamit. :)

Sok sikert és kitartást! ;)

3-as, attól még nem értékes, hogy nincs szociális élete. Nekem inkább uncsinak tűnik. Gondolj bele, kedves kérdező, hogyha nem csinálsz semmi érdekeset, miről tudnál beszélgetni?

Voltam a helyedben általános suliban és azután egy évig. (Általánosban bántottak, és nem mertem nyitni). Azután tudod mi történt? Rájöttem, hogy egy unalmas, egyedül ücsörgő, bambuló emberhez senki sem fog odamenni, hogy "szia, dumáljunk". NEKED kell lépned. Én kipécéztem magamnak egy szimpi lánycsoportot, flangáltam mellettük, és próbáltam bekapcsolódni a beszélgetésbe. Féltem, hogy elküldenek majd, de gondoltam egy próbát megér. Körübelül másfél évvel rá kialakult egy nagyon szoros barátság köztem és az egyik lány között, ami már 4 éve tart. (Mielőtt beleköttök, 6 osztályos gimi).

Mostmár nem csak a suliból, hanem a hobbim kapcsán is szereztem barátokat, és ez egyre könnyebben megy az évek múlásával. Lovagoltam egy ideig, ott máris volt közös téma az ottani lányokkal. Van egy befogadott kutyám, lám más kutyásokkal összejárok ma már, az újakkal (főleg a menhelyes kutyus gazdikkal, öregek-fiatalok, férfiak-nők) van közös beszédtémám. És egy idő után másról is beszélünk.

Szóval, ha a te helyzetedből kellene kiindulnom, megpróbálnék beszélgetni pár kedvesebb fiúval az osztályból (nem kell erőltetni a nagymenő bunkókkal a barátkozást, mert szánalmasnak hat, és te sem érzed majd jól magad). Ha egy új filmről beszélnek, amit meg akarnak nézni, akkor mondd, hogy téged is érdekel, miért nem mentek el moziba? De ez sokminden mással is működik.

Ha ez nem elég keress kijárós hobbit! Sportolj vagy kreatívkodj KÖZÖS, rendes tanár által tartott órákon! Előtte/Utána is lehet beszélgetni, és mindig adott egy kiindulási téma, nincs az az érzés, hogy butaságot mondasz.

Ne félj egyedül programra menni! Iskolai külföldi utazáson, barátok nélkül vettem részt, és a 2. nap már volt társaságom. Egyszerűen állj meg és beszélgess bárhol! Ha nem is lesz életre szóló barátság belőle, önbizalmat ad.

pl; állatorvos, sorbanállás, orvosra várakozás... kb minden olyan helyzet, ahol látod, hogy a másik nem elfoglalt, nem siet.

Ha végképp nincs ötleted, önkénteskedj valahol! Ott mindig szívesen látnak, és hálásak lesznek neked, te pedig tudod, hogy valami szuper dolgot csináltál, és ez ad még egy kis önbizalmat.

Köszönni meg nagyon sürgősen tanulj meg, mert nagy illetlenség, és el fognak könyvelni egy furcsa bunkónak. De ne aggódj, ha legközelebb látod, köszönj neki jól hallhatóan, és ha nem siet, kérdezd meg, hogy hogy van vagy hasonlók.

A lányokkal kapcsolatban nem tudok tanácsot adni, egyenlőre magamat próbálom összekaparni, és meggyőzni róla, hogy a fiúk nem mind szemetek, szóval sajnos nem szolgálhatok értékelhető tippel.

Kérdező, minden amit leírtam, azért van, hogy segítsen neked. Nem szántam agresszívnek, de tapasztalataim szerint ilyenkor az embereket kicsit meg kell rázni, és "észhez téríteni", mert ha kedveskedem, elhitetik magukkal, hogy ők ilyenek, ezen nem tudnak változtatni. Pedig mindenki tud!

Sok sikert!

18/L