Milyen tecbnikákkal javitanál al alkalmazkodoképességeden, hogy könnyen együtt tudj élni, együtt tudj dolgozni másokkal, ha magányos tipus vagy?

Kettes vagyok, akkor elkezdem én, mert úgy tűnik, mindenki a másikra vár :-)

Bár tanácsot adni sajnos nem tudok, de leírom az én történetem.

Nyolc éve élek egyedül, egy nagyon hosszú kapcsolat után alakult úgy, hogy elköltöztem az exemtől 2008-ban. Ezután volt egy rövidebb kapcsolatom, majd egy ötéves, de egyikből sem lett együttélés, így megszoktam, hogy egyedül vagyok, maximum a hétvégéket tölti itt velem a párom.

Ezen úgy tűnik, változás fog beállni, mert megismertem valakit, aki szeretne együtt élni. És valósággal rettegek attól, hogy hogyan fogom viselni. Megszoktam, hogy egyedül telnek az estéim. Eleinte ettől szenvedtem, de egy idő után ez lett természetes. És már ott tartok, hogy félek az összeköltözéstől, de nagyon.

Sokan azt mondják, bele kell vágni, nem kell töprengeni rajta, de kívülállóként olyan könnyen adnak tanácsot...

Nem tudom, nálad a magányos típus mit takar, én speciel úgy vagyok magányos típus, hogy ebben az állapotban érzem teljesnek magam.

Elsősorban biztosítom, hogy meglegyen a saját nyugodt atmoszférám, az együttélés nálam az egy városban lakók együttélését jelenti, nem az egy házban lakókét. Igyekszem mindenkit elfogadni olyannak, amilyen, és ez a viszonyulásom általában azt eredményezi, hogy ők is elfogadnak engem. Aki nem, attól megtartom a tisztes távolságot, érzelmileg kizárom, nem foglalkozom vele, csak amennyire a körülmények miatt szükséges - ha nem játssza a fogadatlan prókátort, akkor az ilyen emberrel sincs bajom.