Miért van ez velem? Ez normális?

Válassz valami érdeklődési kört menj el abba a társaságba és ott biztos találsz olyan embert aki hasonló, és hasonlóan gondolkodik. Esetleg életed párját is megtalálod.

25F/PEETZEE

Őszintén szólva nekem is hiányzik egy ilyen ember akivel mindent megbeszélhetnénk. De legjobb lenne ha lány lenne az illető, valahogy velük őszintébb tudok lenni.

F

én is hasonló vagyok. nekem most van pár barátom, de általában csak 2-3 hetente találkozom mindegyikükkel, így nem érzem őket tehernek sosem. viszont amikor voltak olyan barátaim, akikkel minden nap beszéltem, egy idő után már nem bírtam elviselni a helyzetet

ha gondolod, nekem is írhatsz

20/L szintén

Mitől lehet ez? Én úgy gondolom, hogy csak nem a megfelelő emberekkel találkoztál eddig.

Én is nagyjából ilyen vagyok, sajnos a két véglet között elég gyorsan át tudok váltani, egyszer hívnék mindenkit mindenhova, szeretnék beszélgetni, emberek között lenni, máskor meg semmi kedvem az egészhez, megbánom ha valakivel találkozót beszéltem meg, nincs kedvem egyszerűen az emberekhez. Én alapból is szeretek egyedül lenni, programokat csinálni magamban. És a barátaim is nagyon idegesítettek már egy idő után ha túl sokat akartak egy huzamban találkozni, nekem ez sok.

Aztán találkoztam a volt barátnőmmel, és vele teljesen más volt a dolog, ő volt az egyetlen akivel bármikor bármit csináltam volna, ő se volt túl beszédes, ő is szerette azokat a programokat (többnyire) amiket én. Szóval vele rájöttem, hogy vannak hasonló emberek, és érdemes keresni, mert vannak olyan emberek akikkel nagyon jól lehet érezni magad ennek ellenére is. :)

Mostanában én is ilyen vagyok. Néha vágyom emberek társaságára, néha nagyon nem... Introvertált vagyok,nagyon befelé forduló. Néha az sem probléma, ha egy árva szót sem kell szólnom egész nap senkihez akkor is tökéletesen jól el vagyok,vagy akár több napig is el vagyok így. Persze sokszor hiányzik valaki,akivel megértenénk egymást. És minden rosszat,jót megélnénk együtt az életben,akivel ha később összeültök nevettek a sok jón amit együtt megéltetek. Valahogy így képzelem el,de úgy vettem észre huszonévesen aki igaz barátságra vágyik az meg van lőve,mert ilyen már nem létezik. Persze jó néha vágyni tök normális dolgokra, csak nem biztos, hogy pont veled fog megtörténni hiába vágysz rá, és annyira sokáig vágytál rá,hogy mikor már megtörténik nem fog érdekelni..Remélem nem járok így.

L

Detto ugyanez.

1-2 ember van akinek nem idegesít pár óra után a jelenléte, de csak azért mert ők se beszédesek.