Úgy rendezem a szobámat hogy ha egyszer lesz barátnőm akkor kényelmesen elférjünk, de rá kellett jönnöm hogy valószínűleg nem lesz barátnőm. Széttört az álmom. Mit csináljak?

18 éves vagyok és úgy alakítom a szobámat hogy ha egyszer lesz barátnőm akkor komfortos legyen.

Van egy nagy széthúzható ágyam, egy jó nagy (sor polcos) emlékszekrényem ami egy falat elfoglal, minden dolgot megjavítottam ami el volt törve, szép világítást csináltam és vettem egy kis hifit és üres szekrények neki.

Úgy várom már hogy egyszer barátnőm legyen...

De arra jöttem rá hogy nekem nem lesz barátnőm... :(

Végig gondoltam és minden nap itthon vagyok, soha sehová nem megyek , nincsenek barátaim és aszociális vagyok.

Pedig ezt nem vettem észre.

Visszagondolva azért van ez mert csúfoltak és kihagytak mindenből az általános és közép iskolában.

Nem megyek sehova mert régen akármikor társaságban voltam nem voltam szimpatikus a többi gyereknek (tudom miért, de ez már nincs) és biztonságban érzem így magam itthon.

De így meg széttört az álmom hogy nekem egyszer barátnőm lesz. :(

Az emlékszekrényemen sincsem semmisem... Üres, pedig olyan nagy lelkesedéssel tettem be.

Az utóbbi időben nagyon nagyon unatkozom és rosszkedvem van... Hogy tudom elfogadni ezt?