Miért érzem néha senkinek magam?
Úgy érzem, körülöttem mindenkinek minden összejött, én vagyok az egyetlen, akinek nem. Persze ésszel tudom, hogy ez nem így van, hiszen nem látok bele a mindennapjaikba.
Facebook-on, Instagramon mindenki megosztja a kirakatéletét, és bánt, hogy nekem még az sincs.
Sajnos tinikorom óta nincsenek barátaim, aztán külföldre is költöztem, itt meg valahogy nem ment olyan simán a barátkozás (tegnap láttam először a szomszédom, pedig fél éve élek ebben a lakásban).
A párkapcsolatok terén sincs szerencsém, a jelenlegi állapot is inkább társas magány, lakótársi jó viszony a rezsi miatt.
Próbálom magam lefoglalni néha alkotói tevékenységgel (épp nem dolgozom), de sajnos állandóan azt tapasztalom, hogy mindenhez pénz kell. Emiatt a leggyakrabban otthon vagyok, olvasok, tanulok, rajzolok...
Néha úgy érzem, egy senki vagyok, és semmit nem értem el az életben. Hogy csak nekem van problémám, és csak nekem nem jön össze semmi, és sajnos, ha megszakadok sem leszek olyan mint mások. És még csak beszélni sem tudok erről (meg másról se) senkivel.
Pszichológusra már gondoltam, de nem fedezi a biztosítóm, a 100€/óra pedig túl sok nekem.
Megoldás?
(holnaptól) 22L
Előre is boldog születésnapot! :)
Egyáltalán nem baj, hogy nem arra törekedtél, hogy legyen egy kirakatéleted, amire mások rácsodálkozhatnak. Viszont azt javaslom, kezdj el aktívan munkát keresni, és nem feltétlen amiatt, hogy kitöltsd a hétköznapjaid. A széthullott kapcsolatodtól kezdve az önbecsülésedig mindennek jót tenne, ha lenne egy biztos pont az életedben. Bármit is végeznél, azt éreznéd közben, hogy hasznosabb tagja vagy a társadalomnak, mint otthonülés közben, és ezzel még némi pénzt is kereshetsz, ami elősegíti a külön költözést, önállósodást. Az önállósodás pedig az önbizalom növekedésével jár, főleg, ha az ember egy lapos kapcsolatból lép a saját lábára, és meg is tud rajta állni. Én ebben látom a probléma kulcsát. Ha gondolod, és szeretnél beszélni még valamiről, írhatsz nyugodtan.
(jövőre) 22/F :)
Én is néha senkinek érzem magam, meghívlak, légy velem és együtt már nem leszünk senkik, ígérem!
Hogy mi a megoldás? Mindezt amit leírtál szépen felejtsd el, mert nem így van. Ez a te agyad szüleménye. Most, ebben a pillanatban és elkeseredettségben így látod át a helyzetet pedig nem így van. Viszont ha többször, gyakrabban előfordul akkor változtass! Csinálj olyasmit, amitől nem érzed magad senkinek. Ha ez sem megy, változtass a gondolkodásodon.
Azért érzed senkinek magad, mert egy helyben vegetálsz. Most nem akarlak még én is bántani, de ez a százhuszadik kérdésed, mindig megkérdezed, hogy mit csinálj, mindig kapsz csomó jótanácsot, aztán nem teszel semmit. Beleragadtál abba az életbe, neked onnan már nincs kiút, csak lefelé. Bárki más ki tudna törni, de te csak ott sajnálod magad, leblokkoltál és nyilván azzal is tisztában vagy, hogy minden egyes elpazarolt nappal egyre távolabb úszik a lehetőség, hogy valaha jobban élhess. A jövődért most, a jelenben kellene tenned, és a németországi betanított munka, amid volt és amire esélyed van... hát te is tudod. És annyira tudom, hogy most sem fogsz tenni semmit, de holnap megint kiírod, aztán újra... ne haragudj, de te tényleg reménytelen eset vagy.
(Légyszives tiszteld meg magadat azzal, hogy nem adod elő az értetlent, aki még sosem írt ki kérdést erről, meg hogy nem tudod, hogy miről beszélek, mert biz'isten beinkelem az összes eddigi vergődésedet.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!