Ha utálom magam, és semmi önbizalmam, akkor soha nem fogok kelleni senkinek?

Egyszerűen mindent utálok, ami én vagyok. Utálom ahogy kinézek, utálom a testem. Nagyon sokan mondják pedig hogy milyen szép vagyok, csinos, és még rengeteget fogok változni, de ez engem nem érdekel. Vannak napok, amikor szépnek tartom magam, de ez eléggé ritka dolog. Tudom, hogy a lányok 99%-a szebb, ügyesebb, csinosabb, vonzóbb, okosabb mint én. Annyi lánynak van barátja, nem azt mondom hogy nekem is kéne, de azért olyan jó lenne odabújni egy fiúhoz, fogni a kezét, meg ilyenek. Egyszerűen nem tudom magam elfogadni olyannak amilyen vagyok. Bárki mondhat nekem bármilyen szépet, akkor sem fogom elhinni. Próbálok ezen változtatni, elhitetni magammal hogy értékes vagyok, és szép..de ekkor meglátok egy szép lányt, az utcán, vagy képen, és akkor már sírok is hogy én miért nem lehetek ilyen szép? Önbizalom kellene nekem, és egy kis szépség...de egyik sincs, és nélkülük egy nagy senki vagyok.

Pedig a belsőm szinte tökéletes. Ezt még én is úgy gondolom, hogy a belsőmmel semmi gond sincs. Ez az egy dolog, ami értékes bennem, és rengeteg emberben nincs meg ez. Hiányzik az emberekből, az a belső ami nekem meg van. De hiába, ha a külsőmmel nem vagyok megelégedve. Nagyon sokat sírtam már emiatt, mondhatjuk úgy is, hogy minden este sírok emiatt. Van olyan hogy egy órát is. Nappal is, bármelyik pillanatban eltudom emiatt kezdeni a sírást, még akkor is ha nevetek...

Ez így nem jó..

Ha ilyen maradok, akkor soha nem fogok kelleni senkinek? Magányos leszek örökre?

Kérlek segítsetek.