20 éves vagyok és nem volt még párkapcsolatom. Szerintetek pszichológus segítene rajtam?

Kedves kérdező! Velem sokáig nagyon hasonló helyzet volt mint veled, annyi különbséggel, hogy nekem volt mindösszesen egyetlen egy párkapcsolatom és ebbe is igazából kényszerből mentem bele. Szóval nagyon sokáig nagyon szerelmes voltam egy lányba, de sohasem alakult ki közöttünk komolyabb kapcsolat pedig mindig is szerettem volna. Ez a hosszú huzavona nagyon megkeserítette az életemet és a végén teljesen összetört szívvel be kellett látnom, hogy nincs más választásom mint feladni. Nem sokkal utána belementem – ahogyan fentebb írtam – főként a saját magam által támasztott kényszerből egy kapcsolatba ami több mint hét évig tartott. Nem mondom, hogy nem voltak jó pillanataink, mert hazugság lenne letagadni, de különösen a vége felé már csak egy nagyon kellemetlen, erőltetett nyüglődés volt az egész. A kapcsolat alatt (nevezzük kényszerkapcsolatnak, bár nem a legjobb kifejezés) mindvégig nagyon sokszor eszembe jutott az eredeti lány, a szerelmem akire mindig is vágyakoztam. Persze nem minden nap jutott eszembe, csak alkalmanként, volt amikor elég ritkán. Aztán miután a kényszerkapcsolatom véget ért, sokáig próbáltam elfolytani magamban szinte mindent, köztük a lány emlékét is. De egyszer csak eljött az a pillanat, amikor már nem bírtam tovább. A Margitszigeten sétáltam teljesen egyedül és megláttam egy nagyon hasonló lányt ahhoz, amilyen az eredeti szerelmem volt. Nem Ó volt biztosan, de a hasonlóság észrevehető volt. Akkor és ott valami teljesen átalakult benne, úgy éreztem nem vagyok őszínte saját magamhoz és nem merem bevallani magamnak azt a rettenetes fájdalmat, amit a lány miatt éreztem, hogy a szerelmünk beteljesületlen maradt. Ott és abban a pillanatban rám jött a sírás, sírnom kellett és képtelen volt ezt nem megtenni, mert ha megtettem volna, hogy visszatartom a sírást, akkor lehet egy teljesen lelketlen és szívtelen emberré változtam volna. Azóta viszont én sem tudok senkivel sem kialakítani egy újabb párkapcsolatot, pedig lett volna már rá lehetőségem többször is; annak ellenére is, hogy nem vagyok az a tipikus átlag álompasi, mert van egy kisebb, nem igazán feltűnő műtéti heg az orrom alatt. Éppen ezért nem is igazán könnyű megismerkednem bárkivel is, vagyis mostanában már sokkal könnyebb, mert rávettem saját magamat arra, hogy valamivel bátrabb legyek ismerkedési téren ill. igyekszem mostmár amennyire csak lehet elfelejteni a régi szerelmemet. Na, nem is igazán szeretném hosszabbra nyújtani a mesémet, de szerintem ennyire nem érdemes elkeseredned. Ha gondolod gondold végig, hogy nekem sincs igazán könnyű helyzetem, de mégis megpróbáltam/megpróbálom most is összeszedni magam. Nem régen pl. elhatároztam, hogy ha egyelőre mást nem is, de az anyagi dolgaimat megpróbálom rendbe tenni; ez ugyan igazán nem sok, de mégis minimálisan talán hozzájárul majd, hogy szélesebb körben legyen lehetőségem ismerkedni. Abból amit írtál, az látszik, hogy Te egy nagyon okos és értelmes lány vagy, aki ráadásul sokakkal ellentétben még igazi mély érzelmekkel is rendelkezik. Hidd el ez nagyon nagy kincs a mai világban, mert sok lány nagyon felületes vagy éppenséggel annyira magába van gabajodva lelkileg, hogy azt már tényleg lehetne lelki sérülésnek nevezni. Nemrég itt, ezen az oldalon olvastam egy kérdést, ami körülbelül úgy szólt, hogy lehet, hogy valakinek az emlékébe vagyok szerelmes? Hát igen, akkor értettem meg én is, hogy valóban talán csak egy emlékről van szó. Arról, hogy valamikor milyen volt valaki és, hogy milyennek szerettem. De ez már csak egy régi, poros (ha úgy tetszik rizsporos) emlék. El kell engedni, nem szabad a padláson őrizni hosszú évekig mert teljesen lebénít, nem enged továbblépni. Ahogyan Te is mondtad, igen: le kell zárni. Azt gondolom már a lehető legjobb úton haladsz ennek irányába és teljesen biztosan sikerülni fog. Pszichológus helyett ez az oldal elég jól használható, mert valódi válaszokat kaphatsz valódi emberekről és kikapcsolódni is lehet rajta, ha éppenséggel valakinek nincs jobb dolga. Én voltam pszichológusnál, pontosabbanan klinikai pszichológusnál, de nem igazán jött be. Gyógyszert nem akartam szedni, esetleg az segíthetett volna, de éreztem magamban annyi erőt, hogy gyógyszer nélkül is végig tudom csinálni. Egyáltalán nem akarlak lebeszélni, menj el, ha szükségességét érzed, szerencsés helyzetben ki lehet fogni jó klinikai pszichológust vagy pszichiátert, igaz nem a legolcsóbb mulatság. Amit viszont véleményem szerint mindenképpen érdemes lenne csinálnod: beszélgess, barátkozz emberekkel – kár eleinte csak interneten keresztül. Akár hiszed, akár nem, sokszor ez a leghatékonyabb terápia és majdnem ingyen van. Végezetül még csak annyit, hogy a szüzességed miatt, ha azóta meg van még egyáltalán, nem érdemes Dunának menni, egyébként sem. Ha még ötven évesen is szűz vagy, az talán már tényleg gáz, de húsz évesen nem az. A volt barátnőm úgy emlékszem 25 éves volt, amikor elveszette általam, tehát nem hinném, hogy bármivel is el vagy késve. Gyorsan főtt kávé nem az igazi, de ilyen hasonlat nem is létezik azt hiszem. Jó, persze, tudom, a mai fiatal lányok olyanok amilyenek... Jár bennük a kukac mint az almában, de ne ez legyen a kiindulási alapod, mert ma már más világot élünk, mint amikor Te voltál ugyanannyi idős. Te egy viszonylag nyugodt, meggondolt lánynak látszol és ez szintén nagy érték, de nem szeretném önmagamat ismételni a tisztelt olvasók untatására, hanem csak annyit mondanék inkább még így tényleg a legvégén ami kicsit közhelynek hangzik, hogy ne add fel semmi esetre sem. Néha a közhelyek a legjobb helyek, nem kell mindig szellemes igazságokat keresni, ezek jók, de sokszor a klasszikus közhelyekben is van némi igazság. Affelől meg szinte teljesen biztos vagyok, hogy Te nem csak szép vagy, ahogyan írtad, hanem szeretetreméltó is s ennek köszönhetően meg fogod találni a kifelé vezető utat. Meg fogod találni a barátodat előbb utóbb... Fogd meg valakinek a kezét, ez jutott zárszónak eszembe... Remélem legalább egy kicsit tudtam segíteni.