Egyátalán nem szeretek emberek között lenni! Kivéve az iskola! Miért van ez? De én egyátalán nem érzem magam magányosnak!

Nyugi, majd megváltozik ez, ha hiszed, ha nem, ez a tinikor:) De azért legyél mindenkivel illedelmes, egy - két kedves kérdést te is tegyél fel másnak (unokáról, tanulásról, munkahelyéről) ha már veled is foglalkoznak... De egyébként nincs veled semmi baj, te ilyen vagy, és kész.

Ha nem érzed magad magányosnak, az csak azért lehet, mert nem tudsz róla, hogy mégis az vagy. Azért írtál ide. Tény, hogy tini kor, s ez is benne van. A többi válaszodból én arra gondolok, hogy kényszeres gondolkozó vagy. Pont, mint én. Ha önkénytelen képek peregnek a fejedben, elképzelt szituációk játszódnak le, és általában ettől valahol szenved az ember, ez annak a gyanúját veti fel, hogy megérezted az egód. Hogy problémád van vele, ez azért rejt egy jó hírt. Tudsz róla. És az már egy más állapot. ... Meg akarsz felelni, de félsz elengedni azt, amit az elmédben összeállítottál. De az amit összeállítottál, nem Te vagy. Kész anyagból dolgoztál, s dolgozol a mai napig. Intellektuálisan próbálsz megoldani olyan dolgokat, viszonyokat, melyek így nem oldható meg, mert elhitted valahol, valamikor, valakinek, hogy ez a helyes. ... Az egót meg kell szelídíteni. Lehet, hogy ez neked egyedül nem fog menni. Nekem sem megy. ... Én azt tettem, hogy elmentem egy pszichológushoz, terapeutához. Ha megteszed, most még fiatalon fog sikerülni kezdeni vele valamit. Hogy mit? Rajtad múlik. Apád, Anyád szeret téged. Engedd őket, s ne tégy ellenük semmit. ... Légy bátor, s tedd meg! ... Te, Vagy! :)