Férfiak ha valaki szeretne egyedülálló maradni, az miért?

Megszoktam egyedül. Nem voltam helyes-menő srác, mindig lepattintottak, amitől egyre elkeseredettebb lettem. Huszas éveim elején már leszoktam a randizástól, tudtam, hogy mivel nem vagyok jóképű, nincs értelme, mert nincs meg a lelkesedés. A második sokk akkor ütött be, amikor saját lakásom lett (ez elég hamar bekövetkezett), mert hirtelen érdekes lettem azon lányok számára, akinek lakhatási gondjai voltak. Ekkor már elkezdtem undorodni.

Azt gondolom, a nők hangyákra és bikákra osszák a férfiakat, a bikákra vágynak, de a hangyákból szívesen kisajtolják, amit tudnak. Persze ezt egyénenként kicsit máshogy látják, egy kevésbé szép nő még tarthat bikának olyat, aki egy jobb nőnél csak hangya.

Mindenesetre a legfontosabb éveimet, amik a személyiségemet formálták, egyedül kellett eltöltenem, ezért nekem az a természetes, hogy nem osztom meg az életem senkivel. Lett később barátnőm több is, és most is van, de nem költöztem össze még soha senkivel, és nem is tettem házassági ajánlatot, nem voltam vőlegény. Úgy gondolom, az alapvető ösztöneinkkel ellentétes azt ígérni, hogy nekünk életünk végéig már elég lesz az az egy nő, hiszen ugyanúgy ahogy fellángoltunk iránta megismerkedéskor, fel fogunk lángolni más iránt 5, 10, 25 év múlva. Továbbá azt is gondolom, hogy a házasság a nő számára előnyös csak, mivel azt az óriási hatalmat, tőkét, potenciált, pozíciót, amit egy fiatal nő szépsége ad, így lehet jogi úton biztosítani. Ez ugyanis 28-30 éves kor körül csökkenésnek indul. Nekem a 40 éves nők már nem tetszenek, és nem is fognak akkor sem, ha 60 leszek, ez van. A házasság egyetlen értelme a családalapítás, a gyerekek miatt, de gyerekeket meg nem akarok.