Zárkózott vagyok, de közben meg hiányzik a társaság. Hol a középút?
Zárkozott vagyok. Ezt elfogadom,ilyen vagyok.
Ha társaságra vágyom, társaságba megyek.
Viszont mire oda érek meggondolom magamat és inkább nem szólok senkihez. Csak ott vagyok az emberek között, egyedül.
Majd elhitetem magammal, hogy milyen jó volt a program, mindeközben nem tettem meg, amit akartam...
Ha valaki mégis nyit felém, kedves velem. Előfordul, hogy én is nyitok felé.
Azt gondolom miden jó, kedvel engem. Aztán meg kiderül, hogy ő sem ér rám.
Pedig nem beszélek senkinek negatív érzelmeimről, mert tudom, hogy nem szeretik mások...
Néha azt érzem az életnek semmi értelme, mármint talán lehetne értelme, de én nem tehetem meg, hogy értelmet adjak neki... valami gátol, de nem tudom mi, hiszen én a legjobbat akarom önmagamnak.
Pedig én csak egy dolgot szeretnék: Boldogságot.
Mit tegyek?
24/L
Ugyan ez van velem is. Vagy legalább is hasonló. Nekem enyhe szociális fóbia ez: értsd: zárkózott vagyok, keveset beszélek, csendes vagyo, egyszerűen nem tudok normáisan bekapcsolódni a társalgásokba, mert annyira nem érdekelnek. Ha gondolod barátkozhatunk :)
24/L
Utolsó előtti vagyok. Hát lányok akkor szerintem tegyünk ellene. Én már kezdem egyre rosszabbul érezni magam emiatt. :/ Kimozdulnék de nincs kivel, meg nem is vagyok társasági lény, de legalább változtatni akarok rajta. A helyzetet csak tetőzi, hogy szakítás elébe nézek. Budapestiek vagytok?
24/L
Mintha csak magamat olvasnám...
"nem beszélek senkinek negatív érzelmeimről, mert tudom, hogy nem szeretik mások"
Én is így vagyok ezzel. Sajnos nem tudok tanácsot adni de engem is érdekelne mi a megoldás :( 23/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!