Ha megvan mindenem, miért vagyok ilyen boldogtalan?

Gyönyörü helyen élek, csodás lakásunk van, és pénzem is elegendö. Nem vagyok gazdag, de ha megtetszik egy ruha vagy egy pár cipö, megvehetem, mindegy, hogy 6 ezerbe kerül vagy 60 ezerbe. (Ennek ellenére csak egy szekrény ruhám van, mert ennyit hasznàlok ki)

2 szobám is van, ott alszok, tartom a holmim, vagy tartózkodom napközben, ahol jólesik.

Szèp vagyok, és sokan kedvelnek. A szabadidömben zongorázom, úszok, rajzolok. Ha kitalálom, hogy énekelni szeretnék, vagy utazni, másnap már intézzük is. A barátom van, hogy naponta meglep valamivel (tegnap elött rózsacsokor, tegnap a kedvenc parfümöm), de volt, hogy a barátaim, ismeröseim ajándékoznak ezt-azt, legutóbb egy luxus parfümöt kaptam búcsúajándékba egy volt csoporttársamtól.

Szóval, anyagilag a fenekem fényesre van nyalva (csúnyán fogalmazva), amit nem kapok meg, azt megveszem magam.

Viszont nem érzem magam boldognak, söt, inkább elkeseredettnrk, sokkal kiegyensúlyozottabb voltam korábban.

A baràtommal napi 1 órát làtjuk egymást, elmondja, mi volt munkában, és ennyi. Aludni együtt szoktunk ugyan, de nem egy idöben, szex meg régóta nincs. Szóval, érzelmek nincsenek, csak ajándékok, ha úgy érzi, hanyagolt, mert aznap még csak képen látott :(

Napok óta nem érzem jól magam lelkileg, állandóan fáj a fejem, szédülök, gyakran hallucinálok a kimerültségtöl, kialvatlanságtól.

A kapcsolatomnak annyi, a barátomat kb jobban érdekli az exétöl kezdve a munkatársnöiig mindenki más, és sajna engem is érdekel valaki, akivel viszont sose lehetek együtt.

Hogy hozzam egyenesbe az életem?