Ki mit tenne a helyemben?

Ha kell nekik lelki támasz, akkor fontos vagy nekik és nem teher vagy, hanem segítőtárs! Ha meghívnak valahová, biztosan ők is segíteni akarnak neked, de az ilyen esetek mindig nagyon nehezek.

Vedd figyelembe, hogy csak egy ember hagyott el, a többi nem, viszont most érzelmileg mélyponton vagy, ezért látod másképp a világot.

Fel a fejjel, és sikeres kilábalást az érzelmi válságból! Meglásd, sikerülni fog, és erősebb leszel!

Sajnálom, hogy így érzel :-(

Viszont: "Arra persze jó vagyok, ha nekik kell éppen lelki támasz" - erre azt tudom mondani, hogy ezt másképp kellene nézned: nem minden embernek lehet elmondani mindent. Én pl. meg szoktam köszönni, ha magánjellegű dolgokat megosztanak velem azemberek, mert ez azt jelenti, hogy MEGBÍZNAK bennem. És azért ez fontos ám! :-)

Épp most jártam úgy egy nővel, hogy elmondtam neki bizonyos dolgokat (anyagi viszony) és most pont azt fordítja ellenem (átment irigybe, zrikál, stb.).

No, hát az is biztos, hogy nála bezárult a szám - 100x meggondolom, mit ejtek ki a számon :-)

Igyál mértékkel, nézz sorozatokat, és ordítozz a géppel, tévével, nézz szomorú filmet vagy ami sírásra késztet, hülyeségnek hangzik mert az emberek úgy tartják a férfi nem sír, bizonyított tény, hogy van jó néhány fordulópont.

Nekem 2 évvel ezelőtt ütött be, mikor kínában jártam egy 9 fős baráti társasággal kinevettünk egy kisfiút aki láthatóan szellemi fogyatékos volt, de ez akkor nem érdekelt, az egyik fa játékautónak lejött a teteje, és egy vicces szót ismételgetett ránézve az arra járókra, később megtudtuk, hogy ez kínaiul annyit tesz, hogy "segítesz?" amíg ott álltunk a boltban dolgozó édesapa kijött és akkor jöttünk rá, hogy nem a játékautó végett kért segítséget, hanem fel szeretett volna állni, mert még testileg is korlátozott volt, a saját lábán nem tudott járni. Ezután később ott a környéken kicsivel lejjebb a kínai fővárostól egy nagyon szép dombos mezőgazdasági területet találtam ahol kifakadtam, nem ez volt a legnagyobb vétek amit elkövettem, de ez nem egy meggyónás, ezért nem írom le, hogy mi minden volt ami percről percre jutott eszembe a sok rossz, közel 7 órán át abba sem hagytam a sírást, megfogadtam, hogy próbálok jót tenni.

A végkifejlet az lett, hogy olyanokkal vettem magamat körül akik valamelyest rászorulnak a segítségemre, és én sem vagyok magányos, negatív emberek meg nem kellenek szerintem neked sem, akivel nem lehet egy őszinte beszélgetést folytatni az nem barát, én is letettem már az ilyen ivópajtás barátságokról, nem muszáj testi, értelmi fogyatékos, vagy idős emberekkel körül venni magad, elég ha találsz korod béli depressziós, rossz családi környezetben élőket, ők hajlamosak a kölcsönös tiszteletre, és jó beszélgető partnerek is, az a baj, hogy a magyarok elég rossz mentalitással rendelkeznek, és nem veszik komoly problémának a depressziót, vagy a magányt, és kiröhögnek, talán még akkor is amikor ők is ebben szenvednek.