Ki lehet bírni az egyedüllétet ha majd felnőtt leszek? 17/f
Sziasztok.
Egy 17 éves fiú vagyok.
Az lenne a kérdésem hogy majd ki lehet bírni egyedül az életet úgy hogy nem is akarom ezt ?
Sosem volt barátnőm, nem voltam barátaim, piszkáltak általánosban, mindig én voltam az aki nem számít, de részben tudom is az okát amiről 40%-ban én, 60%-ban nem én tehetek.
Annyi most az életem hogy egész nyáron itthon feküdtem és 3 éve csak az iskolába járok.
Sosem mertem közeledni a lányok fele (najó talán kicsit, de akkor meg levegőnek néztek, kigúnyoltak, mindig máshoz mentek...igazából nem is közeledtem csak az a: Hátha én is számítok valamit...ez régen volt, mára már kívül belül más lettem. ) és most meg már félek ha olyan lány van a közelemben aki beszélgetni szeretne velem mert velem sosem akartak beszélgetni lányok akkor miért pont most szeretne érdeklődni valaki utánam?
Nem hiszem hogy valaha is fogok közeledni egy lányhoz mert ha régen nem kellettem most sem fogok... Maguktól meg nem fognak jönni.:(
Még pettingem se volt, de szerintem azt sem próbálhatom ki.
Tehát nagyon nehéz lesz egyedül lennem? Most még itt van a családom, de ha el kell költöznöm akkor mit fogok csinálni egyedül egy üres házban?
Olyan rossz lesz szerintem :(
ó szegény, 71 éves, mindenről le kell mondanod.. ja elírtam, véletlenül fordítva írtam a számot.
Hát mi lenne, ha egy kicsit elengednéd ezt a témát, majd megtalál a szerelem, amikor nem gondolnál rá, akkor. És valami értelmes tevékenységet csinálnál addig is, a heverészés helyett, valamilyen kifejezésformát gyakorolj - ének, zene, tánc, rajz, festés, szobrászat, színjátszás? mit szeretsz? Ezzel az hasonló érdeklődésű emberi körökbe is bekerülnél, és nagyon fontos is ez, az iskolákban kimarad, csak tömik befelé a sok tanulnivalót
Bocsánat hogy későn válaszolok.
Oké csak 17 éves vagyok és elhiszem hogy sokmindenkinek rossz az általános, de 8 év alatt semmit nem csinálhattam a többiekkel.
Ha szerettem volna én is csatlakozni valahova akkor elküldtek mert már "megvannak" és ez ment 8 évig.
Így meg sem tanulhattam milyen ha vannak barátaid és azt sem hogy milyen lányokkal lenni.
Régen csúnya voltam, mára már javult az arcom, de a gátlások meg vannak azok meg nem oldódnak fel olyan könnyen..
Nem barátkozom.
Régen egy koncertnapon az osztálykiránduláson konkrétan elküldtek a fenébe az osztálytársaim mikor ők körbe ültek a egy kis helyen és oda szerettem volna menni hozzájuk.
Így szerintetek mit tanultam meg?
Nem számítok senkinek.
Nem baj ha nekem rossz.
Nekem nem kell semmit adni.
Engem sehova nem kell hívni. Stb
Egyébként nem azért akarok barátnőt hogy ne legyek szűz, hanem már utálok egyedül lenni.. 12:00 ig alszom és 23:00 ig telefonozom... Milyen élet ez? Ezért maradok egyedül.
De barátkozni nem merek
Se barátnőt keresni.
Nem, mélyharapásom volt.
Ez annyit jelent hogy az alsó állkapcsom jóval hátrébb volt mint a felső.
1 éve van kivehetó fogszabályzóm ami nagymértékben segített.. Igaz nem teljesen, de ami még hiányzik a normális szájtartáshoz azt már az én erőmmel oda tudom tartani.
Fél év múlva kapom meg az "igazi" fogszabályzómat mivel ez csak előkészítette a nem kivehetőnek a számat.
Egyébként kicsit sem kócosak.
De régen úgy néztem ki mint valami.... Ááá
Ja és igen nagyon pattanasos voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!