Felnőtt korára senkivel sem tud majd beszélgetni?

Van eg ylányom, hat éves. Egyedül nevelem. Nekem olyan munkahelyem van, ahol nem nagyon beszélek senkivel, mert kevés az ember és mindenki dolgozik, amivel nincs is baj. Ha mégis beszélünk, barátságosak vagyunk egymással, de kevés a kommunikáció... De! Nekem van testvérem, akivel hetente kétszer beszélünk és így legalább kommunikálunk valakivel, feloldódik a magány, van kinek kiönteni a lelkünket, van kivel hülyéskedni. Még így is nehéz emberekkel kommunkálnom, hogy a tesómmal úgymond gyakoroljuk a beszélgetést : ) De! A kislányomnak nincs és nem is lesz ilyen lehetősége. Ő majd meg fog kukulni és depressziós lesz, hogy nincs senkije, akivel beszélgethetne, csak olyan "barátok, akikért küzdeni kell, mert csak jön és megy az a "barát", tehát nem állandó, mint a testvér. Állandóan ki lesz szolgáltatva másoknak, hogy van e kedvük beszélgetni, vagy mindig ő keresse őket és nem is állandó a kapcsolat, mint a testvéri kapcsolat pl. Rossz, hogy hallja, hogy mi heti kétszer beszélgetünk telefonon, neki meg majd később rájön, hogy senkije nincs, aki felhívná, akit felhívhatna és aki állandóan ott van mellette, na nem fizikálisan, de a tudatban, hogy van neki valakije...