Megfelelő alap-e ez egy új kezdethez?

Lassan 19 éves vagyok, de még sosem volt párkapcsolatom, csókból is is összesen csak két félszeg próbálkozásig jutottam egy-egy bulin, tehát sajnos még igen talasztalatlan is vagyok a téren. Ami a legjobban fáj, hogy barátaim sincsenek, nincs kit elhívnom ide-oda, és senki nem hív engem se sehova, egy moziba nem tudok kivel menni. Ha van valami osztályos szintű - oda ugye mindenki hivatalos - kimozdulás, akkor általában mindig megyek, de az esetek túlnyomó részében nem érzem jól magam, sosem tudtam rendesen beilleszkedni, nem találom a közös hangot velük. Egyszerűen nincs olyan, amit ha felvetnék ne lennék egyedül vele, sokszor alig vagy egyáltalán nem ismerik. Más az ízlésem és más tetszik filmekből, zenéből, könyvekből, sportokból, röviden mindenből, de a világnézetem is sokban különbözik. Pedig nyitottnak vallom magam, rengeteg minden érdekel, de a legtöbb dologról azonban már van valami kialakult véleményem, amin sokszor kevesen osztoznak. Mindenhez hozzá tudok szólni, de eddig sajnos nem sokat voltak kíváncsiak rám. Sajnos gyakran érzem azt is, hogy nem vesznek komolyan vagy kissé lenéznek. Vázlatosan ez összefoglalná az eddigi helyzetem. Sok hibám van, amiken próbálok javítani, de vannak úgy gondolom / remélem jó es szeretetreméltó tulajdonságaim is. Amit talán a legrosszabbul csinálhattam, hogy rossz, hanem egyenesen nem volt self-marketingem, nem adtam elő magam, nem jópofiztam, ha őszintén nem gondoltam úgy, inkább csendben maradtam. Ahogy észrevettem a legtöbb esetben másoknál se alakult ki mély kapcsolat, de van egy kevés közös pont, mégha egyeseknél csak látszólag fenntartott, és legalább elvannak egymással, szórakoznak is. A felszínességet, színlelést és a képmutatást egyáltalán nem bírom, így azonban ebben nem vettem részt ez nekem nem ment. Viszont kicsit elszomorít már a magányosság.

Most érettségiztem és abban reménykedem, hogy eddigi életem legnehezebb szakaszát, a gimnáziumi éveket, amibe kis híján beleroppantam, végre elfelejthetem és az egyetem kezdetével majd újult erővel próbálkozhatok majd. Új közegben, új emberekkel ismerkedhetek, barátkozhatok majd. Nincsenek nagy elvárásaim, de szeretném ha találnék olyanokat akik elfogadnak, és nemcsak megtűrnek, akikkel vannak közös pontok és ha szeretni nem is, de legalább bizonyos mértékben tisztelnek. Szeretni bőven elég ha majd csak egy ember fog, akit én is szerethetek és akire majd társamként tekinthetek.

Lehet annyira konkrét kérdésem nincs, ezt elmondani, megírni senkinek nem tudom, ha nem is olvassa el csak egy-két ember már akkor is sokkalta jobb, így hogy kiírtam magamból. Van aki együtt tud érezni ezzel? Ugye jó esélyem lesz majd az egyetemen így is, gyakorlatilag a nulláról a kapcsolatok terén? Elvégre a lehetősége megvan. Nektek ez hogyan változott?