Az itteni magányosságban szenvedő lányok miért nem veszik észre hogy amiatt magányosak, mert ragaszkodnak ehhez az állapothoz?

Általában lányokra írok rá, akik állítólag nem tudják miért nincs senkijük.

Lassan már meg sem kell próbálni felkutatni az okát, reflexböl rávágnám hogy azért vagy egyedül, mert ragaszkodsz a magányhoz...

Rettenetesen félősek, és olyan leveleket kapok tőlük, hogy ők nem hisznek a netes ismerkedésben, így nem lehet ismerkedni, félnek, rettegnek, mert nekik olyan rossz tapasztalataik voltak, meg hallották másoktól mennyire vigyázni kell ezzel.. folyamatos negatív hozzáállás. Saját maguknak csinálják a problémákat. Ha tényleg annyira zavarná őket az egyedüllét, már nem lennének egyedül, mert még ezen az oldalon is lehet találni minimum egy embert, akire ha ráírsz kialakulhat valami. Minimum egy embert mindenki találna magának, kint meg főleg...

Én nagyon közvetlen, barátságos tudok lenni bárkivel, ismertségtől függetlenül. Egy nap alatt tudnéi segíteni az ilyen magányos embereken, ha nem lennének baromira gátlásosak, félősek. Nem tudom mit csinálnának ha hirtelen több tucat idegennel kéne beszélgetniük nap mint nap, mondjuk munka miatt. Egyébként is mi baj érheti őket? Van szemük, szájuk, kezük, lábuk! Ha valami nem tetszik látják, eltudják mondani, letudják írni, és letudnak lépni. Kicsit olyan életképtelennek, naívnak tűnnek. Mintha semmi beleszólásuk nem lenne abba kivel beszélgetnek, mit csinálnak.

Szóval a GYIK-en magány miatt panaszkodó 10 nőből 9 ezt csinálja, és rajtuk már senki nem segíthet, mert nem hagyják és nem akarják.