Nem bírom tovább! Depressziósnak érzem magam, csak a rosszat látom. Már nem tudok küzdeni! Nincsenek barátaim senki nem kíváncsi rám! Mit tegyek? 20 éves férfi

Az egész már az óvodától kezdődött szerintem. Már ott sem akartak nagyon barátkozni velem.

Aztán az iskolában is az utálatot éreztem, tele sok igazságtalansággal. Az is nagy csalódás volt számomra, hogy nem vettek fel az egyetemre az érettségi után. Egyből elmentem egy OKJ-s képzésre ahol 2 év szörnyűség várt rám. A tanárok utálata és az osztálytársaim szekálása tönkretett idegileg, eléggé lefogytam. Most pedig teljesen kész vagyok. Barátaim nincsenek, munkám nincs, az OKJ-vel nem érek semmit. Barátnőm nincs pedig nagyon szeretnék, de már erőm sincs próbálkozni, mert elment a kedvem mindentől, kiölték belőlem az erőt. Nem járok bulizni inkább otthon pihenek. Nem szeretek nevetni sem.

Nem sajnáltatni akarom magam, de miért kaptam ezt már az óvodától kezdve? A családom persze szeret, de szükségem van másokra is, mint egy normális embernek, nem?

Magamat egy kedves fiatalembernek írnám le ,persze több hibával amiket most nem írok le.

Nincsenek terveim, egyszerűen elvesztem, nem tudom mihez kezdjek tovább.