Ha soha nem volt barátotok, aztán valahogyan mégis lett, az hogy sikerült?

Ha teher a kapcsolat, akkor nem is vágysz igazán barátokra.

Talán már túlságosan hozzászoktál az egyedülléthez és nehezen megy az alkalmazkodás.

"majd eljön az igazi" Mindenki ezzel hitegeti magát :)

Csak hát valakinél eljön valakinél nem...

Az én egyetlen igaz barátom, kivel már testvérek vagyunk érzelmileg egymásnak, egy diákmunkám során ismertem meg, ő volt a vezetőm/főnököm. 21 év a korkülönbség, de minket testvérként egymásnak teremtettek, csak nem találtuk meg egymást. :)

Mindkettőnknek szörnyű időszaka volt akkor (ami máig tart), és egymás mellett voltunk, támogattuk egymást, és ez lett a legszorosabb, legszentebb kapcsolat mi a világon létezik. Nekem édesapám halt meg abban az időben, nagyon ki voltam, ő ezt látta és segített talpra állni, utamon vezetni, ő pedig magánéleti gondokkal küszködött, ebben pedig én segítettem. Igazából dióhéjban így találtunk egymásra.