Sokszor hiányzik egy társ, szerelmi, gyakran bánt a szeretet hiány, miért ilyen velem az élet?

Engem egy fiatal férfi titokban majdnem 2 évvel szakított velem, magamtól tudtam meg közel 2 éve vőlegény és 4 éve párja van. Amikor társat kereset magának 2 éve volt párja.

Nem vagyon szép nő...

Ne szólj egy szót sem: nem vagyok okos annak ellenére, hogy szép nem vagyok mert aki nem ismer jobb ha nem tesz negatív megjegyzéseket rólam és másokról.

Ép elég nekem, hogy ravasz sunyi módszerrel faképnél hagyott engem egy férfi.

Ez a mardoso erzes nem fog eltunni.Sot, szerintem csak rosszabb lesz.Ha valoban maganyos maradsz egesz eletedre, az bizony ki fog hatni az egeszsegedre is.

Vagy ezzel ellentetben az tudod csinálni, hogy mindent beleadsz.De tenyleg!Legyen az akarmennyi ido is, nem fogod feladni.Ujra lehet tarskeresozni, programokra járni, kulsodon is javithatsz, ha ugy erzed.Nem kell kifordulni magadbol, de ha kituzod azt a célt, hogy nem maradsz maganyos, akkor meg kell tenni mindent, amit csak lehet, mindegy hány kudarc van mogotted.

" nem én tehetek a kudarcról, hanem akik elutasítanak."

Ezt a legkönnyebb, kérdező. Ezért teremtette magának az ember az istent is, hogy legyen kire fogni, ha valami nem sikerül. Ezért hisznek sokan a rontásban, sorsban, csillagokban, isten agarában, mindegy, csak ne kelljen szembenézni saját balfszságukkal.

Ha TÉGED utasítanak el, akkor ugyan ki a bánat tehet róla, ha nem te? Ha mindenki szembejön az autópályán, akkor biztos, hogy ők vannak rossz sávban? Ugyan már!

Csak szépen hidd el, hogy te magad tehetsz a kudarcokról, és neked kell változnod.

Nem vagyok tanácsadó. Egy sokat tapasztalt öreg róka vagyok, aki végigcsajozta az életét, bár ezen az oldalon inkább a "vén fsz", meg a "kivénhedt szoknyapecér" jelzőkkel szoktak illetni. :-))

Mindegy. A lényeg az, hogy minden sikeres ember szereti továbbadni a tudását a fiataloknak, hogy nekik ne kelljen megjárni a zsákutcákat, ne kelljen lefutni felesleges köröket. Az én gyerekeim már felnőttek, boldog párkapcsolatban élnek valamennyien, nekik már nincs szükségük ilyen tanácsra. Írhatnék életmódvezetési könyveket is, de az én (véges) grafomániám inkább a történelmi regények írására predesztinál. Ezért ezen az oldalon osztom meg tapasztalataimat, remélve, hogy legalább néhány tévelygő fiatalt sikerül a helyes útra terelni.