Nem látom értelmét az életemnek. Minden nap hazamegyek a munkából és nem vár senki. Hiába próbálkoztam hogy legyen barátnőm. Mit kéne tennem? Úgy érzem nem bírom sokáig!

Talán, ha változtatnátok a hozzáállásotokon más lenne a helyzet. Ha nem fogadjátok el magatokat, akkor egy lány/nő vagy úgy egyáltalán bárki más hogy fogadjon el titeket?

Én biztos nem érdeklődnék egy olyan pasi iránt, aki csak nyafog.

Mindenkinek vannak problémái az életben, de mindenre van megoldás csak meg kell találni.

És itt nem az arcoddal van a probléma...

Lehet nyers vagyok, de máshogy nem tudom és nem is akarom leirni most.

22-es, dehogy van meg mindenem. Nekem sem konnyebb, mint másoknak.

De nem fogok magyarázkodni, mert ezzel a mondatoddal már látom, hogy nem érdemes.

Mi lesz velünk emberek?! De komolyan! Mindenki itt sír, hogy "nincs senkim , jaj de szar nekem"! Tudod mit? Valószínűleg meg van az oka, hogy magányos vagy! Szoktál a munkahelyeden kommunikálni az emberekkel? De most nem arra gondolok, hogy "ide tudod adni a celluxot?". Hanem megkérdezni, hogy van, milyen napja van, ha vannak gyerekei akkor hogy vannak stb. Eszedbe jutott már? Nem azt mondom, hogy az embernek nem lehetnek mélypontjai! Nekem is voltak! Tragikusnak nem, de rossznak azért nevezhető gyerekkorom volt, de 11(!!!) éves fejjel rájöttem, hogy minden rajtam áll! Te mennyi idős vagy? 20 valamennyi. Hát akkor gratulálok, komolyan! Tudod mit? Menj és vágd fel az ereidet! Jobb lesz? NEM. ROHADTUL NEM.

Ezzel nem megbántani akartalak, komolyan nem.