Mi kell a tartós boldogsághoz? Mi a boldogság?

Azokban a művészeti ágakban, amiket szeretek, ha fejlődnék és egyre nagyobb magaslatokat érnék el, nagyon boldog lennék.

És szeretnék egy kicsit stabilabban lenni lelkileg, egy kicsit elhatárolódni az emberektől.

Jó, persze nem ennyi jelenti nekem a boldogságot, de, ha alapvetően nézem, igen.

18/L

Boldog akkor lehetsz, ha valamiért megküzdesz és azt sikerül megszerezned. Egy ruha, egy bicaj, egy autó, egy egyetemi tanulási lehetőség, egy barát, egy barátnő, vagy akármi.

Hozzám képest (más véleményét nem tudom) neked arany életed van, neked mindened megvan minden téren, és én mégis boldog vagyok neked meg felmerült ez a kérdés.

A boldogság azt jelenti, hogy ne vágyjál mindig többre mint ami van, de azért tegyél, amit el szeretnél érni (én örülök annak a kevésnek is amim van).

Ne hulljon minden az öledbe, mert azt 2 percig tudod élvezni, és már vágysz a következő jóra.

Ne legyél irigy, tudj mások sikerének, boldogságának is örülni, tudj érdek nélkül szeretni, vagy segíteni másnak.

Becsüld meg amid van, és ne panaszkodj, hogy neked "csak" 1 milla zsebpénzed van, míg a haverodnak 1,5 milla. (ez csak egy sarkított példa volt)

Lehet valaki barátnő, barát, férj, feleség, gyerek vagy saját lakás nélkül is boldog. Lehet valaki tolószékes, vagy kéz/láb nélküli, de sokkal boldogabb, mint egy diplomás, gazdag akárki.

A boldogság nem tárgyakban, vagy személyekben nyilvánul meg.

Mivel minden elmúlik, a tartós boldogsághoz semmi sem kell. Azaz a Semmi kell hozzá.

A boldog pillanatokhoz pedig az kell, hogy elérd, amit el szeretnél érni.

A boldogság az relativ,de egy röpke pillanat is lehet.

Sok embernek az is boldogság ha már kibeszélhet v kit a háta mögött. Egyébként megnézném azokat az embereket akik azt mondják hogy a pénz nem boldogit,mégis azt hajtják egész életükben.

Az ember a világot is képes körbejárni, hogy megtalálja boldogságát... mindig keres valamit.. valamit, ami talán teljessé teszi életét. Munkahely, pénz, ház, autó, társ, gyerekek, barátok... ha ezek mind megvannak, tökéletesnek kéne lennie az életünknek, nem igaz? Hisz mindenki erre vágyik!

Akkor miért van az, hogy egyre többet és jobbat akarunk? Csak változtatni és változtatni! Miért van az a sok szomorúság, elégedetlenség, életkedvtelenség? Próbáljuk megtalálni a hibát, elkezdjük keresni, és tele lesz az életünk azzal, hogy csak a rosszat látjuk mindenben.. Miért van az, hogy az egykor szeretett társadat, akinek életre szóló fogadalmat tettél, már nem is látod olyan jónak? Már csak a hibákat látod benne.. Miért van az, hogy mindenben csak a hibákat látod?

Elkezd minden széthullani az életedben.. elhatározod, hogy új életet kezdesz.. Akkor miért maradsz mégis boldogtalan? Miért van az, hogy a sok változás csak ideiglenes boldogságot ad?

Így van ez minden jóval... ezért hajszol az ember egész életében valami még jobb után.. és így megy körbe-körbe, míg rájön, hogy visszaért az legelejére és sosem élt teljes életet. Ott áll annyi évvel a háta mögött és még sincs semmije. Elpazarolta az életét valami remélt dolognak a hajszolására.. és talán így is hal meg. Azt a következtetést vonja le, hogy az élet már csak ilyen, mivel ő mindent megtett, mégsem érte el a teljes nyugalmat és boldogságot..

Sokan ma is így élnek. Látszólag megvan mindenük, belül mégis szomorúak.. Keresik a hibát, hogy min kéne változtatniuk.. vagy csak egyszerűen beletörődnek ebbe és nem is élnek, csak léteznek.

Mindenki szembesül egyszer azzal, hogy a válasz nem emberekben vagy dolgokban rejlik.. akkor mégis miben? Mi az, ami hiányozhat? Mi adhatná meg nekem az állandó boldogságot, a teljes örömöt és nyugalmat? A válasz egyszerű:

CSAKIS ISTENNEL VALÓ KAPCSOLATUNKBAN TALÁLHATJUK MEG!

Nem arról beszélek, hogy benne vagy egy vallásban és próbálod gyakorolni, vagy inkább hajszolni! Annyi vallásos ember él, aki boldogtalan.. járnak a templomba, (csak hogy legyen valami reményük!).. mégis csak panaszkodni tudnak.. MIÉRT?

Talán arra való a hit, hogy valamibe tudjunk kapaszkodni életünk során? Csak hogy legyen egy reményünk és ennyi?

Hát elmondom nektek, hogy Isten ÉLŐ Isten és azért teremtette az embert, hogy személyes kapcsolatba legyen vele. Nem csak fönt van valahol a magasban és reméljük, hogy talán majd találkozunk vele halálunk után.. Nem. Valóságosabb, mint gondolnád.. A levegőt sem látod, mégis körbevesz.. nélküle életképtelen az ember. Hát így van ez Istennel is. Állandóan jelen van, mindig vár rád, várja, hogy át tudja adni mindazt a jót, amit eltervezett számodra. Csakis rajtad múlik, hogy átakarod-e venni, vagy megmaradsz életed állandó, reménytelen körforgásában.

ISTEN AZ ÉLET! Nélküle maximum csak létezhetsz.