Vannak itt ilyen emberek?
Anya szerint furcsán fejezem ki magam. Egyik osztálytársam mondta hogy nem tudok normálisan beszélni. Nagyon rossz a kommunikációs készségem.
Introvertált személyiségű vagyok. Szeretek egyedül lenni a szobámba és közbe telefonozni tv-t nézni, de föleg anime-t nézni. Már egy ideje az animek segítenek át sok akadályon.
Nagyon szeretem és egy napig se bírom ki hogy ne nézzek meg egyet.
Sajnos nincsenek barátaim csak haverjaim akikkel eléggé különbözünk.
Nincs senki akivel tudnék beszélgetni az animekről, mert osztálytársaim és sokan mások h*lyeségnek gondolják és nem is ismerik.
Van olyan aki hasonló helyzetbe van?
Fiú vagyok.
En igazabol soha se voltam olyan mint amilyen te vagy, se amikor fiatalabb voltam se most, szoval nem tudom aterezni a fajdalmadat.
De nekem valahogy mindig sikerult benne lenni a tarsasag surujebe, annak ellenere, hogy napi rendszereseggel nezek animet, meg mindig. Igaz az evek soran kicsit atvaltozott az izlesem az animekkel kapcsolatban, de meg mindig nezek. Igaz nekem van kivel rola beszelgetnem.
Szerintem, ha ez segitett at sok dolgon akkor semmi baj nincs vele, csak probalj meg keresni valakit aki ugyan olyan mertekbe szereti az animeket, szoval tudsz majd rola vele beszelgetni, es ha mar animekrol beszelgettek akkor szepen lassan jonnek a tobbi temak is es igy alakulnak ki a baratsagok.
Rohadt jo ha van kivel megbeszelned az animeket. Amikor a Tokyo Ghoul elso evadja lezarul, es megneztem az utolso reszt, annyira tetszett a vege, hogy egyszeruen muszaj volt valakinek elmeselnem/ valakivel megbeszelnem, haverom akivel animekrol szoktunk beszelgetni o meg nem latta nem akartam le spoiler-ezni neki. Szoval felhivtam a baratnomet es egy kb egy oras kiseloadast tartottam arrol, hogy milyen epic volt a befejezes xD (baratnom nem utalja az animeket, de nem szokott nezni, szoval o csak ult es halgatott xD)
Azért szeretem nagyon mert segít át vészelni a minden napokat, de tényleg nagyon szeretem mert mindegyik le tud kötni és mindig érdekes a sztori és szerintem sokkal komolyabb mondandója van mint egy filmnek és viccesebbek is, de ez csak az én véleményem.
Anya is nagyon szereti az animékat de vele nem tudok az animékről beszélgetni mert régen még velen néztem 3-4 animét most már viszont egyedül nézek és olyat ami engem is érdekel. Meglepődne ha tudná hogy titokba a Nana-t nézem és a zero no tsukaimát. Viszont jó mert mindig el tudok vele menni mondocomra :D
Eléggé hasonló helyzetben vagyok, mint te, kérdező, bár nekem annyira nem rossz a kommunikációs készségem, állítólag választékosan fogalmazok. Vannak barátaim, de senkihez sem állok olyan közel, hogy legjobb barátomnak nevezhessem vagy hasonlók. Két osztálytársam szereti s az animéket, de mire szinte észbe kaptam már annyira jóban lettek, hogy én teljesen kiszorultam a kis körükből; a többiekkel meg nem tudok ilyesmikről beszélni. A szüleim elfogadták, hogy ezzel a töltöm az időmet, de velük ezekről csevegni esélytelen. Anyukámat már a rajzfilm szóval is ki lehetne kergetni a világból. Én is minden nap animézek, mondhatni ebbe menekültem a problémáim elöl. (Régebben meg rengeteget olvastam.) Tudom, hogy ez így nem lesz jó, de nem vagyok képes ellene tenni, és még csak pesti sem vagyok, hogy el tudjak járni Mondoconra. Úgyhogy egy szó mint száz eléggé hasonló cipőben járunk.
Lány vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!