Lányok, nektek hogy lett barátotok?

Én se merek megszólalni vagy épp kezdeményezni. Habár az én esetem különleges, és azt is mondták már, hogy filmbe illő. Új tanulóként kezdtem az iskolát, de nem illettem bele egyik klikkbe sem. Volt egy fiú, aki a legjobb barátom lett (habár az eset után évekkel jöttem csak rá, hogy ő végig szerelmes volt belém). Nagyon sokat lógtunk együtt, beszélgettünk, és hamar közös nevezőre jutottunk. Volt az osztályban egy másik fiú is, ő volt az én kiszemeltem, akibe első látásra beleszerettem. Nagyon szomorú voltam, mert ő felém se nézett soha.

Aztán egy kis csavart követően, véletlenül megtudta a legjobb barátom, hogy kibe vagyok szerelmes. Chaten beszélgettünk, és próbálta bevallani, hogy ő is szerelmes belém, de én tipikusan az a nagyon nehéz fejű ember vagyok, aki nem tud következtetni az emberek érzéseire, ha azt nem nyíltan mondják ki - ez volt az a beszélgetés, amiből évekkel később rájöttem, hogy a volt legjobb barátom szerelmes volt belém.

Szóval ez a beszélgetés végül azzal zárult, hogy a legjobb barátom sajnált, amiért ennyire magam alatt vagyok a cselekvésképtelenségem miatt, és elhatározta, hogy összehoz minket. Találkákat szervezett nekem, motiválta a kiszemeltemet, és tulajdonképpen így jutottunk el oda, hogy az exem szerelmet vallott nekem.

És az első szerelem meseszerűsége is eddig tartott - az egész végül odáig fajult, hogy még ma, évekkel később is képtelen vagyok elviselni, ha egy fiú hozzám akar érni.

Mikor 17 éves voltam az akkori párom társkeresőn ismertem meg love.hu, majd 1 tali után össze költöztünk albérletbe, 3 hét múlva baba projekt eljegyzés.....

majd kaptam emailban egy levelet egy másik sráctól,társkeresőn látta az email cimem. ekkor 18,5 éves lehettem, taliztunk, minden jó volt, majd 3 nap ismertség után az akkori páromtól költöztem el az újhoz... szintén albi.

Most meg itt vagyok 21 évesen elvált nő... és már én sem tudom, hol ismerkedjek...... valahogy egyetlen egy pasi sem jön be úgy, ahogy kéne.... szóval most inkább szünetet tartok, hátha lejjebb megy az elvárásom.....

Én haverom által ismertem meg a barátomat.:)

Minden napot végigbeszélgettünk.Elmentem a házibulijába és elég egyértelmű jelzéseket kaptam tőle, de én akkor még csak a legjobb barátomként tekintettem rá.Meg is mondtam neki hogy közöttünk nincs több barátságnál.Aztán nem írt nekem másfél napig és én nagyon ideges voltam, hogy biztos valami baj történt vele vagy ilyesmi.Végül rájöttem mennyire fontos nekem :)

Megbeszéltük a dolgokat és összejöttünk.Ma vagyunk együtt 1 hónapja :D

Az első barátomat kisbaba korom óta ismertem (a mamám szomszédja volt, a mamám nagyon jóban volt a szüleivel, sokat játszottunk együtt kicsinek. Aztán amikor ő elkezdte a sulit (1 évvel idősebb nálam), mamám azt mondta, hogy ne menjek át hozzá játszani, mert tanul... persze nem tanult, csak gépezett és nem hallotta a játék zajától, hogy kiabálok neki a kerítésnél (mindig kiabáltam neki :3 )

Aztán nem beszéltünk évekig, ritkábban látogattam a mamámat is. Aztán egyszer amikor a nyári szünetben mamámnál voltam, loptam a wifijüket (:DD) , és gondoltam, bejelölöm facen :D Aztán talán még aznap át is jött, beszélgettünk sokat, mondjuk eléggé gyerekes voltam (még most is az vagyok, csak már kevésbé). Legközelebb csak a nyár végén találkoztunk, szeptemberben összejöttünk, egy évig voltunk együtt (sajnos, kevesebb időt kellett volna rá pazarolnom), vele volt az első csókom (szintén sajnos).

A második barátom a gólyabálon "nézett ki" magának, facen beszélgettünk, aztán elhívott randizni, első randin összejöttünk. Két hétig voltunk együtt, és azt mondom, bár egyik sráccal se jöttem volna össze, de legalább sokat tanultam belőle.

16/L