A barátnőm teljesen elzárkózott fél éve, pedig mi vagyunk a tökéletes párjai egymásnak, tapasztalata, tanácsa, meglátása van valakinek?
Üdv!
Elsősorban részletezném a lánnyal a kapcsolatunkat, amit azzal kezdenék, hogy én gyerek korom óta magányos vagyok, nem azért mert nem lennének haverjaim, nem igazán igénylem a haverok társaságát, mert nem vagyok egy közösségi lény. 20 éves fiú vagyok. Ezzel a lánnyal 3 éve ismerkedtem meg, először azt hittem nagy terhet szabadítottam magamra, de nem mert teljesen egy hangon voltunk, mindkettőnk világa hasonlított, ő is szereti az animéket én is pedig olyan gyönyörű lány, hogy nem is gondolná senki róla, (én is jóképű vagyok, ezért nem is mertünk közeledni, mert egyikőnk sem gondolta volna). Ha beképzelten is hangzik az utolsó mondat, úgy gondolom ez bele illik a részletezésbe. 3 éve voltunk együtt, de még jelenleg sem szakítottunk, viszont közel fél éve megy az, hogy ritkán ír vissza, nem veszi fel a telefont, de senkit sem akar látni. Ki sem jár, édesanyjával tartom a kapcsolatot aki elmondta nekem, hogy ki sem jár otthonról a "lány". Édesanyám és az ő édesanyja jól összebarátkoztak általunk, sok közös van bennük is mindkettőjüknek meghalt a férjük (édesapám) és a "lány" (édesapja). Semmit nem beszélek már 4 hete a lánnyal, nem is tudom, hogy most szakítottunk -e. Nem akarom zaklatni, de még az első 2-3 hónapban megtettem, hogy kerestem Őt rendszeresen, ezt Ő nem viszonozta. Hogyan mozdíthatnám ki, elsősorban, hogyha pont van valaki akivel megtörtént hasonló, nagyon szívesen meghallgatnám, hogy hogyan végződött.
Ez már nem fontos igazából, csak még pár részlet.
Egyikőnk sem őrült, a lány sem, tehát nem amolyan csendes gyilkos fajták vagyunk, az igaz, hogy semmitől sem félünk, épp ezért gondolom, hogy egymáshoz illőek vagyunk, nehéz egy igazi párt találni az életben. Lelkesen terveztük, hogy Japánul fogunk tanulni, és mivel már tökéletesen tudunk Angolul és én már a Japán tanulásnál járok sikeresen, nyáron el szeretnék utazni, legjobb lenne, ha Őt is magammal vihetném, ugyan is nem vagyok pénz szűkében, fix munkahelyem van. Nem tudom, hogy miért és hogyan lehetne engem csak ilyen könnyen semmissé tenni az életében. Az írásomból nem jön le, de elég logikusan gondolkodó fajta vagyok, de nem szeretnék le írni ide semmit mert azzal akár meg is változtathatom a válaszoló véleményét.
Nem vagyok önző sem, de ha így megy tovább nem tudok a szituációval mit kezdeni, hiszen csak ő felé voltak érzelmeim, az érzelmeimtől már régen megszabadultam, de sohasem mutattam ki, hogy belülről egy kőszikla vagyok, soha.
Mikor személyesen megyek el, annyira méltat legalább, hogy személyesen mondja meg, hogy nincs kedve, vagy nem érzi jól magát.
Tudom normál esetben a tökéletes szerelmet nem szabadna elhagyni, de akkor ez mégsem a tökéletes. Fél év az fél év... Pedig nem akartam soha másokra támaszkodni, de most az itt lévőktől kérnék segítséget. Mivel férfiből vagyok, egész könnyen megtehetném, hogy feloldom a kapcsolatot és egyszerűen nem vele folytatnám tovább, mivel semmi logikusat nem látok abban amit csinál, én mindig jó voltam hozzá a 3 év alatt, de olyan rövid az élet, hogy ilyen nagyobb huzavonák nem férnek bele.
Nem láttam még ilyent, nem hallottam és nem is tapasztaltam, hogy valaki fél évre eltűnik és minden kapcsolatot megtagad, egy ilyen csodaszép lánytól, meg eleve bűn saját maga ellen, hiszen most vagyunk fiatalon a francba is. Sajnálom, az egész írást egy kicsit kétségbeesett, dühös fejjel írtam, nagyon pontatlan és gyerekes, nem tükrözi az igazi lelki világomat és mindazt ami a fejemben lezajlik.
Köszönöm, a bölcstől aki erre értelmes választ tud adni.
válasza:Első körben azt kéne kiderítened, hogy ennek mi az oka?
Mindig ilyen volt? Vagy csak mostanság változott meg? Általában van valami ok, ami az emberből az eféle magába fordulást kiváltja. Valami trauma, valami lelki teher, stressz, depresszió, stb. Első körben tehát az okokat kell kiderítened.
2.: ne légy önző. A szövegedből az jön le, hogy te csak és kizárólag magaddal törődsz. Vele csak addig, amíg neked az úgy kényelmes. (Mondjuk ha ezt ő is érzi, az bőven elegendő ok a viselkedésére.)
"Tudom normál esetben a tökéletes szerelmet nem szabadna elhagyni, de akkor ez mégsem a tökéletes." Tényleg nem. Aki szerelmes, az legalább megpróbálja a helyzetet helyrehozni, és nem lelép, mihelyett már valami nem tökéletes.
Önző vagy nagyon, te csak azt nézed, hogy neked minden a legkényelmesebb legyen. Te tipikusan az a pasi vagy, aki csak az első komolyabb nehézségig van együtt a "barátnőjével".
És hogy ez szerelem lenne? Nem. Ez egyszerű vonzalom, semmi több. Vonzott, hogy hasonló az érdeklődésetek, vonzott, hogy jól néz ki, de ennyi, és nem több.
A hangzatosnak tűnő állogikus okfejtésekkel meg inkább hagyj fel. Nem leszel tőle több, ha méltatlankodó, olykor dühös szóvirágokkal próbálod igazolni a saját torz hozzáállásodat.
Ami leginkább hiányzik belőled, az az empátia.
Szerintem mondd ki a szakítást. Nem azért, mert ne lehetne kitartani mellette, és helyrehozni ezt a kapcsolatot, hanem mert egyszerűen: mindkettőtöknek így lesz a legjobb. Majd idővel ő is talál valakit, aki megbecsüli, és nem az eldobásán agyal az első nagyobb probléma láttán, meg majd te is találsz valakit, aki beéri azzal, hogy legyen valakije, mindegy, hogy unempatikus, mindegy, hogy nem szerelmes, csak társfüggő és önző.
"Könnyen találhatnék valami üresfejű barátnőt, aki nem is illik hozzám csak mint valami dísz lenne az oldalamon, de én az életben nem díszeket és trófeákat akarok, hanem egy olyan társat aki lelki társ"
Akkor viselkedj is úgy.
Ironikus, hogy utána fél mondattal meg máris rácáfolsz ezen állításodra, és igazolod, hogy te nem is társat akarsz, hanem csak azt, hogy elmondhasd, van valakid.
Egy jótanács: az élet nem versenyfutás. Van, aki korábban találja meg az igazit, van, aki később. Én 29 évesen találtam meg életem párját, azóta boldog párkapcsolatban élünk. Nálunk is volt gödör... de eszembe nem jutott volna eldobnom, meg azon agyalnom, hogy Úristen, keresnem kéne gyorsan valakit, hiszen már 30 vagyok (voltam akkor)... hanem kitartottam mellette, és támogattam, amiben csak tudtam. Ha magányra vágyott, akkor abban. De végig érezte, hogy mellette vagyok. Nem hagytam magára, mint te. Ha telefonon nem tudtam hívni, akkor írtam neki. De mindig érezte, hogy ott vagyok mellette. (Egyébként egy elég komoly betegség okozta ezt a mélypontot, az alatt keményen depressziós is volt, és senkivel nem akart a családján kívül találkozni. Nem azért, mert ne szeretett volna.)
válasza:"Igen, úgy néz ki nekem többet jelentett ez a dolog mint másik félnek"
Pont hogy nem.
Nem akarom mgamat ismételni, de akinek egy kapcsolat olyan sokat jelent, az nem fogja 4 hétre megszakítani a kapcsolatot. Az nem a menekülőutat keresi, hogy mihamarabb találjon valakit - aki szerelmes, az ilyenkor nem is gondol másra. És nem azt fitogtatja, hogy ő milyen jól néz ki, meg nem erőltet midnent ennyire mesterségesen megtervezett módon.
Az életet élni kell, és nem hajszolni. Az embernek van, hogy néha nyugalom kell. (Amit melletted nem biztos, hogy megkapott.) Nem attól lesz több az életed, hogy ezer helyre elutazol, meg minden percben pörögsz.
Megjegyzés: én még most is játszok számítógépes játékokkal. Miért ne? Sőt, van, hogy csak úgy leülök filmet nézni. Sokat utazok, mert nagy közöttünk a távolság, de amúgy nem vagyok egy nagy utazó. De azt se mondanám, hogy nem éltem meg már sok mindent. Egy regényt tudnék írni arról, hogy mik történtek már velem, pedig egyáltalán nem vagyok az a típus, aki már rosszul van, ha pár napig nem pöröghet. Nem gépek vagyunk, hogy egész életünkben csak pörögjünk, mozgolódjunk, kell néha a lazítás is.
És a legfőbb: ami az emberi kapcsolataimat illeti: nem erőltetek semmit. Ha szerelmes vagyok, akkor az szívből jön, és nem tudatos elhatározás következtében.
Nem kell két végén égetni a gyertyát.
válasza:Simon Belmont.
Jó meglátásai(d) vannak, de most az én esetemben nem talált.
Kitértem arra, hogy fél éve, kezdődött ez a hanyag dolog, kezdetben csak ígérgetett, utána hiába zaklattam, semmit nem tudtam kihúzni belőle amit meg írtam 4 hét az csak arra vonatkozik, hogy ennyi ideje szakítottam teljesen meg a kapcsolatomat vele. Ha ő nem keres én nem fogom, pedig nem lakunk messze egymástól.
Fél év alatt voltam én már mindent ilyen pszichés dolgot felvetettem nála, a megbeszélést de nem hajlandó semmire, értem én, hogy az egész önzőnek tűnik és az is, most már az, mivel előtte én minden erőmmel azon voltam, hogy egy hosszabb beszélgetést ejtsünk meg valamikor, de képtelenség volt vele megbeszélni, hogy mikor legyen mert mindig úgy tett mintha nem ért volna rá.
Szerintem én egyáltalán nem a menekülőutat keresem, nem hiába tettem fel a kérdést. De én is csak ismétlem magam már ezt kifejtettem előtte.
Én nem a fiú-lány kapcsolatot erőltettem, hanem én magamra a közösséget erőltettem, soha nem mondtam neki hasonlót, hogy neki is kéne barátokat szereznie.
Az, amikor írtam, hogy találhatnék mást is az egy válasz volt arra, mikor fel lett vetve, hogy nem ez a lány a hozzám való. Illetve én nem tudom melyik mondatomra érti/érted azt, hogy rácáfoltam az állításra, miszerint én lelki társat szeretnék és nem csak valami trófeát akivel nem is vagyunk egy hangon. Mikor mondtam, hogy szép, okos azt jellemzésképp mondtam, hogy aki olvassa ezt, az lássa is, hogy miért ragaszkodom ennyire, mert álszent az a férfi aki azt mondja, hogy nem fontos, hogy a párja szép is legyen. Ezért a szoros ragaszkodás.
Szerintem nagyon sok mondatot félreértelmezett. Mivel a legtöbbször pont arra utaltam, hogy a kapcsolatot fel szeretném támasztani, ezért kérek tanácsokat, nem másért.
Ez azon is látszik, hogy nem arra kértem tippeket, hogy hogyan vethetnék véget a kapcsolatnak, meg hogy hogyan szerezhetnék új barátnőt stb...
Kicsit bele lehet gondolni abba, hogy 3 teljes éven át együtt vagyunk, baromi jól szórakozunk, és egyszer csak ez megszűnik, egy űr marad a dolog helyett, meg lehetne érteni, hogy ez nem könnyű.
Azért tűnhet egyébként önzőnek az írásaim hangvétele, mert a másik félről ez idő alatt jóformán semmit nem tudok, mert se az édesanyja nem tud kihúzni belőle semmit se én.
Igen ő előtte is hasonló volt mint ahogy én is, de 3 évig ennek nyomát sem láttam, semmi utólag történő tragédia nem érte, csak az is lehet, hogy megtapasztalta milyen egy kapcsolat kiszórakoztuk magunkat (még közel sem, mert most jött volna az igazi élet) és utána elmenekül a további felelősségek elől, vagy legalább is gondolom, hogy hasonló dolog lehet, de erre konkrétan is rákérdeztem és az volt a válasz, hogy dehogyis...
Mint mondtam mikor kezdődött ez az egész visszahúzódós dolog az volt már fél éve, eleinte csak ígérgetés utána kikérdeztem mindenről az első 2-3 hónapban.
Nem passzív velem, a stílusa kedves mint régebben ezért fájna, hogy ha csak úgy szakítanom kéne vele... Meg épp ezért nem tudok a dolgok mögé látni, ha reakciókat létnék meg ha látnám, hogy szomorú, letört lenne, akkor könnyebb lenne a dolgom, de így nem tudok olvasni a fejében.
Neki most olyan módon könnyebb, hogy több lehetősége van elzárkózni, mivel én a jelen történések miatt, nem járkálhatok éjjel nappal a házához, mert az zaklatás lenne, meg a többi megkeresés is érdekesen festene ha napi 50 sms küldenék, hívogatnám, írnék neki facebookon. Pedig ezeket megtettem az első 2-3 hónapban.
#13 Hozzászóló.
Fáj, nekem, hogy ennyire nem lehet megérteni azt ami igazán a sorok között van!!!!
Többször is leírtam a saját magam fényezése a történet részletezésére szolgál és arra, hogy mi az ami hozzám kapcsolhatja, mivel azt is írtam, hogy ő is egy szép, okos és intelligens lány.
Bármilyen undok lennék, önelégült, beképzelt alak, akkor sem érdemelném meg, hogy csak úgy érzelmileg holtvágányon lebegjek fél éven át.
Éppen elég mást is írtam, nem 1-2 (ami egyébként szükséges, hogy mindenki teljes képet lásson) mondaton kéne fennakadni.
válasza:7es vagyok, és homlokegyenest máshogy látom a leírtak alapján, mint a 14-es Simon, nem látlak sem önzőnek, nagyképűnek (amiket leírtál, jó, mert az lett volna,ahogya gyakorin szokott, hogy sorolják, kripli vagy, nyomorult stb és ezért blabla). Nem. Megvan a háttér hogy egy életre szóló dolog legyen belőle.
Szerelmes vagy, és emberileg (legalábbis nekem érthető)kétségbeejtőnek éled meg, hogy nem lehet megbeszélni vele semmit stb)
A fentiek ellenére a 14-es is és én is azt mondom: határozottan és azonnal TE zárd le.
Ez elgondolkodtató.
válasza:Szerintem egyértelmű a dolog. Ha egy lány így viselkedik, ahogy leírtad, akkor hiába írsz ide regényeket magadról, ez nem rajtad áll. Ha a csaj nem érdeklődik irántad és passzív, akkor nincs mit csinálni. Hagyd békén és kész.
A baj szerintem ott van, hogy eleve így állsz hozzá, hogy "ti vagytok a tökéletes pár". Azaz okoskodsz. El tudom képzelni, hogy a lánynak herótja van tőled, és meg sem próbál veled beszélni, mert ha megpróbálná, egyből jönnél a sok bla blával amit itt nekünk előadtál, aminek a lényege, hogy "á nem fényezem magam, csak a lényeget akarom elmondani... á nem... de amit te mondasz, le van sz@rva"...
Nem rossz indulatból írom, amit írok, mert segíteni szeretnék. De vedd már észre magad, nekem már attól megfájdult a fejem, hogy a kérdésed alatti leírást végigolvastam...
válasza:Szerintem zárd le.még a depressziósok is beszélnek a hozzájuk legközelebb alló emberekkel, szóval akármi is az oka valószínűleg tényleg nem jelentesz neki olyan sokat mint ő neked.(nem irtad hány éves a lány de szerintem kb én is annyi vagyok úgyhogy viszonylag jól meg tudom ítélni)
Szóval kapd össze magad és menj Japánba....
istenem de irigy vagyok rád.én egy éve tanulok japánul és ölni tudnék hogy kijussak
Sok sikert :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!