A barátnőm teljesen elzárkózott fél éve, pedig mi vagyunk a tökéletes párjai egymásnak, tapasztalata, tanácsa, meglátása van valakinek?
Üdv!
Elsősorban részletezném a lánnyal a kapcsolatunkat, amit azzal kezdenék, hogy én gyerek korom óta magányos vagyok, nem azért mert nem lennének haverjaim, nem igazán igénylem a haverok társaságát, mert nem vagyok egy közösségi lény. 20 éves fiú vagyok. Ezzel a lánnyal 3 éve ismerkedtem meg, először azt hittem nagy terhet szabadítottam magamra, de nem mert teljesen egy hangon voltunk, mindkettőnk világa hasonlított, ő is szereti az animéket én is pedig olyan gyönyörű lány, hogy nem is gondolná senki róla, (én is jóképű vagyok, ezért nem is mertünk közeledni, mert egyikőnk sem gondolta volna). Ha beképzelten is hangzik az utolsó mondat, úgy gondolom ez bele illik a részletezésbe. 3 éve voltunk együtt, de még jelenleg sem szakítottunk, viszont közel fél éve megy az, hogy ritkán ír vissza, nem veszi fel a telefont, de senkit sem akar látni. Ki sem jár, édesanyjával tartom a kapcsolatot aki elmondta nekem, hogy ki sem jár otthonról a "lány". Édesanyám és az ő édesanyja jól összebarátkoztak általunk, sok közös van bennük is mindkettőjüknek meghalt a férjük (édesapám) és a "lány" (édesapja). Semmit nem beszélek már 4 hete a lánnyal, nem is tudom, hogy most szakítottunk -e. Nem akarom zaklatni, de még az első 2-3 hónapban megtettem, hogy kerestem Őt rendszeresen, ezt Ő nem viszonozta. Hogyan mozdíthatnám ki, elsősorban, hogyha pont van valaki akivel megtörtént hasonló, nagyon szívesen meghallgatnám, hogy hogyan végződött.
Ez már nem fontos igazából, csak még pár részlet.
Egyikőnk sem őrült, a lány sem, tehát nem amolyan csendes gyilkos fajták vagyunk, az igaz, hogy semmitől sem félünk, épp ezért gondolom, hogy egymáshoz illőek vagyunk, nehéz egy igazi párt találni az életben. Lelkesen terveztük, hogy Japánul fogunk tanulni, és mivel már tökéletesen tudunk Angolul és én már a Japán tanulásnál járok sikeresen, nyáron el szeretnék utazni, legjobb lenne, ha Őt is magammal vihetném, ugyan is nem vagyok pénz szűkében, fix munkahelyem van. Nem tudom, hogy miért és hogyan lehetne engem csak ilyen könnyen semmissé tenni az életében. Az írásomból nem jön le, de elég logikusan gondolkodó fajta vagyok, de nem szeretnék le írni ide semmit mert azzal akár meg is változtathatom a válaszoló véleményét.
Nem vagyok önző sem, de ha így megy tovább nem tudok a szituációval mit kezdeni, hiszen csak ő felé voltak érzelmeim, az érzelmeimtől már régen megszabadultam, de sohasem mutattam ki, hogy belülről egy kőszikla vagyok, soha.
Mikor személyesen megyek el, annyira méltat legalább, hogy személyesen mondja meg, hogy nincs kedve, vagy nem érzi jól magát.
Tudom normál esetben a tökéletes szerelmet nem szabadna elhagyni, de akkor ez mégsem a tökéletes. Fél év az fél év... Pedig nem akartam soha másokra támaszkodni, de most az itt lévőktől kérnék segítséget. Mivel férfiből vagyok, egész könnyen megtehetném, hogy feloldom a kapcsolatot és egyszerűen nem vele folytatnám tovább, mivel semmi logikusat nem látok abban amit csinál, én mindig jó voltam hozzá a 3 év alatt, de olyan rövid az élet, hogy ilyen nagyobb huzavonák nem férnek bele.
Nem láttam még ilyent, nem hallottam és nem is tapasztaltam, hogy valaki fél évre eltűnik és minden kapcsolatot megtagad, egy ilyen csodaszép lánytól, meg eleve bűn saját maga ellen, hiszen most vagyunk fiatalon a francba is. Sajnálom, az egész írást egy kicsit kétségbeesett, dühös fejjel írtam, nagyon pontatlan és gyerekes, nem tükrözi az igazi lelki világomat és mindazt ami a fejemben lezajlik.
Köszönöm, a bölcstől aki erre értelmes választ tud adni.
válasza:Mivel bölcs választ vársz, ezért ennél jobbat nem tudok kitalálni, "mondani",mint,hogy : [link]
Ezt nézd meg,olvasd a többiek kérdéseit és a válaszokat.
Írd meg a saját kérdésedet és várd a választ.
Röviden ennyi.
válasza:Nekem az a meglátásom, hogy téged szimplán lapátra tettek, csak szebben fogalmaztad meg, mint az átlag ember szokta.
Lépj túl rajta.
válasza:Ha tényleg ez a helyzet, akkor lehet történt valami a barátnőddel, ami annyira felzaklatta/lesokkolta, hogy eredményeképpen elzárkózott. Az a baj, hogy ha ez a helyzet, és magától nem mondja el, akkor valószínű nem fogjátok kiszedni belőle.
Arra nem gondoltatok, hogy esetled depressziós? Sokan nagyon könnyen veszik ezt a betegséget, mert sajnos a magyar ember mentalitása az, hogy ami mentális betegség, az hiszti, pedig nem így van.
Az ő korában én is elzárkóztam egy időre, csak egyetemre jártam el és néha a tesómmal mozizni. Három évig tartott, a családomon kívül csak a legszükségesebbet kommunikáltam másokkal. Amíg magamtól nem akartam változtatni, addig semmi nem hatott rám, sem a család unszolása és aggodalma, semmi. Még orvoshoz is el akartak vinni kétségbeesésükben, de nem akartam menni. Végül saját akaromtól másztam ki ebből.
Igazából bármi baj is van szegénnyel, egy a kérdés: kitartasz-e mellette vagy sem. Szánalomból ne maradj vele, mert annak nincs értelme. Ha ennyire el akar taszítani, lehet jobb, ha elengeded. Így interneten át nehéz belelátni. :/
25/l
válasza:Ennyi információ alapján szerintem senki nem tudja neked megmondani, hogy mi történhetett a barátnőddel, legfeljebb találgathatunk.
Szerintem elképzelhető, hogy szakítani akar veled, de nem tudja rávenni magát, hogy ezt a szemedbe mondja, akkor sem, ha így lenne tisztességes és elvárható, és kivárásra játszik, vagyis arra, hogy előbb utóbb megunod ezt a helyzetet, és te szakítasz vele.
Ha valóban nem jár el ottonról hónapok óta, és nagyon megváltozott a viselkedése, akkor könnyen lehet, hogy valami komolyabb lelki, pszichés problémája van, (netalán érte egy olyan trauma, amiről nem akar vagy nem tud veled beszélni), ami miatt teljesen magába fordult, megborult, bezárkózott a saját világába.
Ebben az esetben nyilván szüksége lenne valami terápiás segítségre, és a szüleinek is fel kéne ismernie, hogy valami komoly gond van vele.
A barátnőd tanul? Dolgozik? Vagy azt, hogy nem jár el otthonról, úgy kell érteni, hogy gyakorlatilag szó szerint otthon tölti minden idejét?
Amikor találkozol vele személyesen, rákérdeztél, hogy mégis mit gondol a kapcsolatotkról, a közös jővőtökről?
Köszönöm az eddigi válaszokat.
Neki is lelki trauma volt mikor kisebb korában elvesztette az édesapját, mint ahogy nekem is, talán én férfi létemre könnyebben túltettem magamat a dolgon, de mégis 3 éven át semmi jele nem volt, annak, hogy Ő úgy fogná fel az egész traumát, hogy arra kéne építeni az egész hátralévő életét, sőt inkább talán könnyebben is kezelte a dolgot mint én mert egy fiú életében nagyobb szükség lett volna az édesapámra, de úgy esett, hogy én is elvesztettem gyerekkoromban őt, ha láthatóan nem mutatom ki azért ha már nem is annyira de még bennem van az a dolog, hogy mennyivel könnyebb lett volna, de így viszont talán jobban életre nevelődtem.
Normális életvitelt élek, csak az emberek közelségét nem igénylem annyira, mint ahogy a "lány" is gondolta, épp ezért voltunk jó páros, mert könnyen tudtunk csak kettőnkre pontosítani.
Mikor személyesen beszélek vele, persze, hogy kérdezgettem, de csak mindig ígéreteket kaptam tőle, majd ekkor akkor, elmegyünk csak most nem, majd kimozdulunk, de nem ér rá, majd nyáron, stb... ez egy kapcsolatban érdekes lenne, hogy télen jégre tesszük nyáron meg újra minden happy???
Otthon ülős munkája van. Mint mondtam édesanyjával elég mindennapos a kapcsolatunk mert az én édesanyámmal jó barátnők.
Mindent ami fontos persze megbeszéltünk, ezért nem értem, hogy miért nem lehet idelökni nekem valami alapot, hogy már nincs kedvem fojtatni, meg hasonló.
Konkrétan rá is kérdeztem nála, de tiltakozott, hogy ő nem akar csak úgy eldobni.
Semmit nem lehet így megbeszélni vele, és nem akarok kínosan faggatózni, csak mivel nekem ez a dolog komolyan meg tudja változtatni az életemet nagyon is rám tartozik, hogy mi van vele mert elvégre fél évvel ezelőtt még komoly párt alkottunk. (mármint a kapcsolat volt komoly, nem a modorunk egymás felé).
Könnyen találhatnék valami üresfejű barátnőt, aki nem is illik hozzám csak mint valami dísz lenne az oldalamon, de én az életben nem díszeket és trófeákat akarok, hanem egy olyan társat aki lelki társ, mivel egy 10 év múlva én már 30 éves leszek, 25 évesen meg kell találnom az igazán hozzám valót, de úgy látszik ezzel a lánnyal nem fogom kihúzni, pedig igazán ideális társnak tűnt, aki szép, okos, tudatos... de lehet, hogy nagy a teher rajta, vagy nem is tudom, mert a közös életünk alatt amíg pár voltunk próbáltam legalább az ezzel járó terheket levenni a válláról.
Nem gondolom komolyan, amit most írok mert tudom, hogy csekély az esély de lehet, hogy az, hogy jól nézek ki, jól keresek már most is, és vannak terveim, meg az, hogy az észt előrébb veszem mint a nagy arcoskodást. Még ha ez beképzeltnek is hangzik, csak a részletezés kedvéért írtam le, hogy mégis hogyan kell engem elképzelni, lehet, hogy az a gond, hogy nem vagyok bunkó, de szerintem unalmas sem, mert pont az ő kedvéért feldobtam a kapcsolatot...
A családja sem tudja igazán hova tenni a dolgot, ők is faggatóznak a lánynál.
Én mint mondtam 4 hete nem tartom vele semmilyen formában a kapcsolatot, talán tényleg arra vár, hogy feladjam, de ha ez neki jó.............. majd talál magának egy szemét alakot, de ha így akarja leélni az életét akkor nem érdemli meg, hogy ennyit írjak róla.
Tényleg semmi előzménye nincs a dolognak, semmi más traumája nincsen csak lehet, hogy én ismertem félre, lehet, hogy Ő még nálam is zárkózottabb, de ha az a sok éjjeli beszélgetés kettesben (személyesen nem közvetett módon) nem oldott meg semmit akkor elég rossz életnek néz elébe mert nem tudom kihúzni így onnan amilyen mélyen van lélekben, mert mindent megbeszéltünk, filozofáltunk és jól éreztük magunkat.
Elsősorban tapasztalatokra lennék kíváncsi, hogy volt -e már valaki ilyen helyzetben mint én vagy olyanban mint Ő és mi lett a vége a dolognak?
válasza:Fel eve kerul teged a csaj, 4 hete meg csak nem is beszeltetek, es azt kerdezed vege van-e?
Ember, mar regen vege van, csak te valamiert nem akarod felfogni.
válasza:"mivel egy 10 év múlva én már 30 éves leszek"
Hát igen....:)))
Szia, Te húszéves vívódó Hős!
Könnybe lábadt a szemem, ahogy olvastam, és egy Krúdy sor jutott eszembe, ahogy valahol felsóhajt:
'miért nem lehetünk azé, akit szeretünk?'
Sok-sok oka van ennek, egy ok, ami jött, sajnos egyáltalán nem vagyok biztos benne, de lehet:
elharapódzott az a divat, hogy az embernek "ki kell élnie magát". Ez egy torz és rettenetes divat, sok későbbi szenvedés forrása. Talán a hölgy fél "lekötni" magát, mert bár jó a kapcsolatotok, de mi van, ha lehetne jobb is? Mivel ezt alapvetően jónak érzi, a többi meg bizonytalan, mint a kutya vacsorája, ezért viszont nem meri határozottan lezárni.
Sajnos akárhogy is, ennek a kapcsolatnak a tisztaságát már tönkretette ezzel. Nagyon-nagyon fiatal vagy (bár rettenetes: de 1 év múlva 30:)
én most határozottan LEZÁRNÁM. 'Köszönöm az együtt töltött időt, minden jót' -írd meg neki ajánlott postai levélben.
És utazz el. Japán kislány már lehet, hogy vár reád holdfényes éjszakán álmodozva.
Nagyon nehéz lesz, mert süt a soraidból, hogy szerelmes vagy-, de eredményeként a bizonyosság nyugalma a tiétek.
lehet, hogy kaparászik majd a küszöbnél- akkor döntött, hogy nem kalandozik, lehet, hogy nem. Akkor meg szabad vagy, megszabadultál ettől a kétségektől.
válasza:Istenem........
Dugtál már a csajjal?
#8 :) Hasonló hozzászólásra vártam.
Igen, úgy néz ki nekem többet jelentett ez a dolog mint másik félnek, pedig nem vagyok egy túlérzelgős típus.
Talán lehet, hogy túlhajszoltam a dolgot azzal, hogy sok mindent meg akarok élni az életben, ha már kitanultam magamat és eddig sínen vagyok, próbáltam minél többet kihozni a kapcsolatunkból, én az a típus vagyok aki az életet ki akarja használni, de nem életveszélyes módon én csak világot akarok látni, nem az a célom, hogy egy lebujban drogosan tengessem az életemet, mert nekem nem az a szórakozás.
Régen sokat játszottam gépes játékokkal, már ezzel régen felhagytam, inkább mostanság az emberi kapcsolatokra akarok építeni, lehet, hogy ez már sok neki, viszont ha én nem élhetnék teljes életet mellette akkor nincs miről beszélni, külön válnak az útjaink, csak a legbántóbb, semmi helyreigazítást nem kapok tőle.
#9 Hozzászóló: Támadó, és fölösleges a hozzászólásod, szerinted 3 év alatt csak beszélgettünk? Gondolom ezután a következő kérdés az, hogy a nemi életünk milyen volt? Tudom, hogy neki is jó volt, nem okoztam csalódást egyszer sem, szerencsére nem kell szégyellnem azt sem ami oda lent van. :) Ettől függetlenül nem foglak lepontozni, de nem egy érett emberre utal ez a modor.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!