Mit tegyek, ha elérhetetlen az álmom, és emiatt minden nap sírok és depresszióba estem?

ahelyett hogy minden nap sírsz emiatt, talán el kellene kezdeni abban a szakmában tenni valamit ami érdekel.

mi az? modellkedés?

vagy miért érzed hogy lecsúsztál már róla?

18 évesen még nem késtél le semmiről.

de több lábon is lehet élni, elvégzel valamit ami érdekel, és utána meg ezt. vagy fordítva

Első olvasásra, azt hittem, hogy valami sportról, vagy művészi tevékenységről van szó, mert ezekhez tényleg oda kell tenni magad és nem árt a tehetség.

Modellkedéshez meg az adottságon kívül nem tudom mi kellhet még. Esetleg elszántság az egészségtelen életmódhoz.

Csak ez az egyetlen álmod van? Semmi mást nem szeretnél elérni? Valamit hasznosat tenni a világért?

Nem kell irreális álmokat, vágyakat, célokat kitűzni.

Foglalkozz olyannal, amihez van tehetséged, amiben jó vagy.

Egyébként meg fordulj orvoshoz, mert ez azért beteges, hogy ilyen miatt mindig sírsz és depressziós vagy. Nagyon rosszul, irreálisan látod a dolgokat, semmi fogalmad nincs a való életről.

10-15 év után kitúrnak az akkori fiatalok.

Legyél inkább villamosvezető,az már odatesz!

1. Modellkedni bármikor lehet.

2. Azért az nem egy katasztrófálisan nagy elérhetetlen álom, hogy látszódj. Kicsikben szinte bármikor eltudod kezdeni, jópár nő ismerősöm már volt valamilyen fényképésznél, vagy ruhabemutatón.

18 évesen érettségi előtt én is szembesültem azzal, hogy lehetetlen amit szeretnék(több okból is), sőt ezenkívül még millió probléma hátráltatott egész életemben gyerekkoromtól fogva..

Ha valaki, akkor én aztán nagyon jól tudom milyen az, ha nem csinálhatod azt amit igazán szeretnél...

Aztán végül 6 nagyon húzós év következett, voltam depressziós is meg volt minden bajom. Közben elvégeztem egy egyemet, persze nem érdekelt sosem igazán.

DE végül nagy nehezen most 24 évesen rátaláltam arra, hogy mi az ami még értelmet adhat az életemnek!

Végülis a mondandóm lényege, ha valamit igazán szeretnél és valamit el akarsz érni az életben akkor azért rengeteget kell tenni és küzdeni, de szerintem semmi sem reménytelen. Főleg, ha közben nem követed el azokat a hibákat amiket én... Szóval kitartás!

Ne sírjon a szád.

Nem késő elkezdeni.

Kicsit később jutsz el arra bizonyos pontra, mint a többiek, de ettől függetlenül eléred.

Tegyük fel például, hogy úszóbajnok szeretnél lenni. Van, aki már 4 éves kora óta úszik és persze megy is neki. Van, aki 10 évesen áll neki. Legyen szó az utóbbiról. 20 éves korára profi lesz. Ha te neki állsz, akkor 'csak' 27 éves korodra éred ez azt a szintet, amit ő (persze csak ha ugyanolyan érzéketek van hozzá). De.. Ő 7 évvel előbb kezdte. Előbb is hagyja abba, mert te 50 éves korodban 'még csak' 33 éve úszol, ő viszont már 40.

Nézd a jó oldalát, mert van neki.

Ne mondd, hogy már elcseszted. Az csak sajnáltatás. Nem fog senki beledobni a mély vízbe, magadtól kell ugranod.

Támogatást várhatsz, de azt, hogy majd helyetted elvégzik a piszkos munkát.. Azt már nem.

Szóval emeld fel a fejed és tegyél az álmodért.