Valaki meghallgatna?

Figyelt kérdés

Kész kagyvasz az egész, de muszáj meggyógyulnom. ...

Azt mondják vigyázz, mit mondasz, mit teszel. Én mást mondok. Féltőn figyeltem tetteim, fegyelmeztem gondolataimat, uraltam az érzéseimet és hova jutottam? Nem én mást mondok. Soha nem adtam fel, soha nem mondtam magamnak, hogy elég, nem éred el, ne nyúlj ki érte, hogy állj meg, ad fel, ne menj tovább. És mit értem el? Én mást mondok. A düh a félelem az irigység ezzel mind vigyáztam, nehogy céljaimtól eltérítsenek. Ha dühös leszek, olyat teszek, amit később megbánok, a szomorúság elvesztegetett idő az irigység meg csak még egy ok hogy utáld a másikat. Én mást mondok. Itt ülök és gépelem ezeket a szavakat, és fogalmatok sincs mennyire komoly ez! Mennyire hülyék vagyunk! Pszichózisom van, és súlyos depresszióm és visszatérő deperszonalizációm. Röviden mi a pszichózis: Súlyos érzelmi, gondolkodási, viselkedési és személyiségzavarok átfogó csoportja, amelyek a kívülálló számára megmagyarázhatatlan "abnormális" élmény- és viselkedésmódokkal, a tapasztalatok objektív tartalmának és a szubjektív élményeknek megkülönböztetésére való részleges vagy teljes képtelenséggel, a zavar belátásának hiányával, a kommunikációra való képesség és a társadalmi alkalmazkodás csökkenésével, valamint (végső esetekben) a személyiség teljes szétesésével járnak. Idáig még nem jutottunk el. A tünetek megnyilvánulhatnak rövid ideig is, de egy hosszabb ideig tartó folyamatban súlyosabb formát is ölthetnek. Eltérően a neurózisoktól, a pszichózisok felismerhető szervi, agyi elváltozások következményeinek tekinthetők vagy feltételezett testi okokból eredeztethetőek Nem tudok tanulni, enni, aludni, és főleg nem tudok emberek közelébe lenni. Nincsenek érzelmeim, vagyis vannak csak távoliak az arcom, mozog a lelkem, mégis üres, könnyezek, mégis száraz marad a szemem, ordítok mégse égett semmi belülről. Mi értelme megmenteni őket? Nem láttam mást csak fájdalmat, félelmet, bűntudatot. Hála ennek racionális maradok bármily helyzetben, teljes elszigeteltségben, közönyben nézhetem végig, ahogy az életem széthullik. De így tétlen is maradok, olyan vagyok akár egy zombi. Úgy gondolod, el akarod törölni a fájdalmadat, bárcsak eltűnthetetné valami az űrt belőled vagy a dühöt? Gondold át még egyszer. Nem beszélek az emberekhez, nem jegyzetelek órán, ha otthon vagyok iskolába, ha iskolába itthon akarok lenni. Az emberek utálnak, vagy kerülnek, nem vesznek emberszámba, azt mondják ő ilyen. Nem látnak át a maszkon. Ha van ilyen az életedbe akárki, és nem akarsz odamenni hozzá. Gondold át még egyszer. Úgy pár éve erős érzelmi megrázkódtatáson vagyok túl elvesztettem valakit, akit azt hittem szeretett. Tudom, tudom hülye, vagyok! A szeretetett csak feltételekkel adják. De elhinni nem tudom jó érzéssel töltött el végre! Sajnálom! Tudom, hogy nem úgy gondolt rám, ahogy én gondoltam rá, de az hogy eljátszotta, jó érzéssel töltött el… Végre! Mindent megadtam volna, hogy ne legyek ilyen szánalmas de az vagyok! Az úgy történt, hogy amikor megtörtént el se hittem fura dolog történt felpörögtem bulizni akartam… én se értem! Valahogy így reagáltam a legrosszabb forgatókönyvre. Megvédeni magam a sebesüléstől az egyetlen nagy fegyverem a kizárás. És pontosan ez történt. Láttam, hogy sírva elhajtott és mindaz, amit magamban kaptam tőle ment vele. A nagy érzelmek, a reményeim, az álmaim. Nem vagyok rá büszke… gyerek voltam! Tudjátok ez az egész! … Hogy megértsétek még vissza, kell kanyarodnunk kicsit. Na szóval az oviba még normális voltam, fociztam, barátkoztam, dobáltam a kaját ebédszünetekbe… utáltam a délutáni alvást mint mindenki. Aztán történt valami amire nem emlékszem ami gajra vágott padlóra küldött felrúgott az égig szétrugta a seggem vagy felmosta velem padlót. Elzárkoztam mindenkitől még a saját testvéreimtől is ne beszéltem az osztálytársakkal, nem bujucskáztam nem fogócskáztam, csak a tanítonénik kérdezgettek én meg válaszolgattam. A mai napig úgy vagyok mint az idegenek akik csak egy házban élnek. Nem voltam jó tanuló másodikban már kettest kaptam nyelvtanból. Nem tudtam megtanulni nem éreztem magam rá érdemesnek vagy hogy képes vagyok rá és sírtam … igen sokat sírtam. Akik már unják az egészet kitalálhatnak egy ivós játékot, hogy akkor isznak amikor elsírom magam. Oké?  Unalmas lehet hallgatna egy ismeretlen ömlengését. Első osztály volt egy barátom – Tök jó! De ő fura volt … Nem furább mint én igaz de rózsákat osztott a lányoknak, miközben az arca olyan volt mintha mogyorókat csempészne a szájába (nem akarom megbántani csak viceltem biztos már jfess fiatal ember lett belőle). Csak úgy odajött hozzám és: Szia leszünk barátok … Én meg öö öö ööö ö öö öö oké! Úgy láttam utána egy pillanatig mintha egy folyóson lennék és én meg ő az egyik végén van az osztálytársak a másik végén. Ez a kép szépen szimbolizálja milyen volt az általános iskola. Csak képzelődtem semmi komoly! Akkoriban minden olyan álomszerű volt az életemben, mintha nem tudtam volna különbséget tenni a fejem és a világ között … na m1! Elég szar volt utána a helyzet már nem is emlékszek pontosan milyen a lényeg az, hogy én voltam az akit szívattak, akit utolsónak választottak ki a focicsapatba , aki a gyökér volt. Csak néhány eset: ellopták a tolltartomat lefeküdtem a földre és sírtam, rátették a kezemet a forró radiátorra sírtam, sorban álltam az ebédlőben és elsírtam magam (hogy miért nem tudom – én se emlékezhetek mindenre), ültem a templomban néztem a keresztre feszített Jézust és sírtam (az a szemét Jézus). Tudom a gyerekek sokszor sírnak de a fura az volt, hogy akkor is ilyen voltam mint most nem értettem miért sírok!!!!! Nem éreztem magam úgy hogy sírhatnék. A szüleim veszekedtek megint sírtam. Érzékenyke voltam -.-. A jegyek meg szörnyűek, még alsóban is. Olyan is volt hogy ok nélkül el nevettem magam. Sokszor ki is küldtek miatta óráról. Ma már az útóbbi jellemző már a fogorvosnál is halálra röhögöm magam….Hiányzanak a barátaim hiányzik az életem elegem van a menekülésből, a köztes megoldásokból. Ő mást tenne én miért nem tom megtenni? Itt ülök és dumálok egy kompjuterrel … de ha felállok újra. Kezdődik egyre csak rosszabb lesz. Nehéz az emberekkel beszélni visszatérni a régi kerékvágásba évek óta nem beszéltem egy jót … Csak annyit hogy ez hol van az hol van helló szia … Pedig sokszor sziporkázok egyszerűen megnyílok poénkodok közbeszólok ilyenek … de mi változott .. Ha okos lennék azt mondanám egyszerűen van olyan amikor semmi sem számít amikor semmit sem veszíthettek semmi következmény semmi szenvedés mert nincs ami történjen mert akit megismertem az mondjuk úgy is elmegy ilyenek…

#magány #nehézség #élet #depresszió #öngyilkosság #közérzet #deperszonalizáció #mentális #mentális egészség #pszichózis

2015. jan. 18. 18:22

❮ 1 2 3 4 5

41/41 kizcar

válasza:

Kedves füst a levegőbe!

Eddig messze Te vagy a legérdekesebb ember akinek kérdését olvasom. De még életben sem találkoztam olyannal aki így fejezi ki magát mint Te. Nem mondom, hogy teljesen megértelek, nem mondom, hogy teljesen megértettem amit írtál, mert pár helyen számomra igen ködösen fogalmaztál. De azért a nagy része tiszta a történetnek. Megérteni teljesen a problémádat pedig sajnos csak Te és a pontosan ugyanolyan problémájúak tudják. Hiába magyarázod, csak az érti aki megéli. Egy űrhajós is hiába próbálná nekünk elmagyarázni, hogy milyen a súlytalanság. Ahhoz, hogy teljesen megértsük, meg kellene tapasztalnunk, de mivel nincs rá lehetőségünk, ezért csak részben tudjuk megérteni és ezáltal elképzelni. Azt akarom ezzel, hogy azért részben megértelek, sőt még jobban mint az átlagember, ugyanis nekem is megvan a keresztem. Így azért nagyjából el tudom képzelni. Szerintem Te egy különleges ember vagy akinek soha nem szabad feladnia. Neked is megvan a helyed, a szereped, a haverod, a barátod, a párod ebben a világban, csak talán még nem találtad meg. De elszántan higyjél benne, hogy megleled. Meg fogod! Csak keress, mert csak az talál. Tudom, hogy ez nem olyan egyszerű. Sokan szokták tanácsolni, hogy legyen pozitív gondolkodásod, mert az segít. Milyen jó is volna, hogyha ez ilyen egyszerű volna! Tudják csak meg, hogy a boldogság, vidámság nem jön trombitaszóra. Ez nagyon nem ilyen egyszerű. Pedig érthetnék. Ha az embernek nincs étvágya akkor nem tud jóízűen enni. Ha pedig erőltetjük az egyszerűen nem olyan, mint amikor a kopogó szemünk elé teszik a kedvenc ételed. Tehát ha az embernek nincs meg a hangulata nem tud egy jót nevetni, mosolyogni.

Aztán meg lehet tévedek. Lehet mégis igazuk van. Lehet lehet ezt gyakorolni és parancsgondolatra jókedvűnek lenni. Megmondom őszintén nem hiszem.

Bár már tanácsolták, hogy próbáljam ki az agykontrollt. Még nem próbáltam ki, de állítólag működik és hatásos, csak gyakorolni kell.

Az én tanácsom az, hogy kezdj el edzeni, mellette pedig sportolni. Mert segít, ezt tapasztalatból mondom. Először nem kell sokkal kezdeni. Minden nap csupán egy sorozat guggolás, fekvőtámasz, húzódzkodás stb. hogy minden izmot megmozgass. Aztán amikor már rákaptál csinálhatsz napi kettő sorozatot minden izomra.

Akkor eljárhatnál biciklizni. Én most azt kezdtem, hogy egy kicsit próbáljam leküzdeni az emberek közötti szorongásom.

Mert ha már szóba került.

Nekem szorongó és skizotip személyiségzavarom van. 12 éve lesz szeptemberben, hogy kezdődött. Elburjánzott bennem az a gondolat, hogy az arcom csúnya, mert régebben gyakran hallottam, hogy lecsúnyáznak. Ha nevettek mellettem azt mindig magamra vettem. Azt hittem mindig rajtam röhögnek. Így kezdődött. Így kezdődött, hogy kerültem a társaságot. Amikor otthon voltam nem őrlődtem, mert találtam elfoglaltságot. A virtualitásba, virtuális világba menekültem, ergo számítógépes játékokkal kezdtem játszani. Elvoltam, bár volt nagyon depressziós időszakom, de szerencsére nem tartott sokáig. Az utóbbi 3 évben viszont elkezdtem rájönni, hogy ez így nem jó, nem élhetem le az életem egy szobában. Már nem is gépezek. Azóta volt még egy kemény depressziós időszakom, alvásgondjaim. A végére már irgalmatlan szarul voltam.

Na minegy.

Mostanra sajnos még a pozitív visszajelzések sem tudnak kizökkenteni ebből a shitből. Mert mondták már többen idegenek, hogy nincs semmi baj velem, sőt, de már valahogyan ezek sem tudnak kihúzni a gödörből. Egyszerűen tönkretett a gondolat, megfertőzte az agyam.

Érzéketlenné váltam. Legalábbis olyan szinten, hogy emberek között nem jön ki belőlem az aminek ki kéne. Ha átölelek egy embert, érzem valami nincs rendben, az egész olyan kényelmetlen.

Mivel szorongok ismerkedni nagyon nehezen tudok. A kommunikációval van a legnagyobb bajom, pláne ha olyan lánnyal kell akitől akarok valamit. Egyszerűen az agyam leblokkol és nincs semmi mondanivalóm.

Jó lenne ha meggyógyulnék, vagy legalább ne vágynék emberi kapcsolatokra. De vágyom nagyon is kapcsolatra, és hogy emberek között ne szorongjak, de hát eddig csak gyötrődöm. Hál istennek most már néha ki tudom sírni magam. Erős vagyok, de mégis gyenge.

Én is úgy veszem észre, hogy az emberek 80 százaléka észre se vesz minket vagy nem akar.

Na mindegy. Azt akartam ezzel, hogy tudjad nem vagy egyedül, még ha nem is pont egyforma gondunk van. Nem vagy egyedül. Ha még nem voltál, járjál el egy rendes pszichiáterhez, pszichológushoz kibeszélni magadból a dolgokat, és próbáld meg a csoportterápiát. Én most ezeket fogom tenni. Vagyis már járok pszichiáterhez, a csoportterápia szeptembertől kezdődik.

Szerintem érdemes kipróbálni, mert itt találkozhatsz sorstársakkal és így nem fogja magát az ember egyedül érezni magát a problémáival. Rájössz, hogy nem vagy egyedül. Mert nem vagy. Úgy vettem le a szavaidból, hogy igen erős vagy. Maradj is ilyen, és próbálj meg tenni azért, hogy jobban légy. Mondom kezdj el edzeni, nem csak az izmaidat erősíti. A lelkedet is fejleszti. Bringázzál erre arra. Mozdulj ki. Aztán meg még kipróbálhatsz olyan sportot is amiben van párod vagy csapattársaid. Talán a legjobb a lélekfejlesztésre a küzdősport.

Majd írj, hogy mi van veled :) Sok erőt, kitartást és hozzáállást. Sose hátrálj meg! Én már 28 éves vagyok, párszor próbált két vállra fektetni ez a dolog, de soha nem fog megtörténni. Egyszer úgy is én fogom két vállra fektetni ezt a szart. Még hiszek benne.

Te is higgy magadban! 3s emlékezz, hogy nem vagy egyedül!

Na de mi lesz most? Mi jön ezután?

2015. jún. 23. 15:18

Hasznos számodra ez a válasz?